Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Lukács László: A karácsonyi jászol, a karácsonyfa és az adventi koszorú megjelenése a szakrális térben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. karácsonyfa nem volt. Pedig közel volt hozzánk az árpádhalmi halom, az tele volt fenyőfákkal. És sokszor megígérte idesatyám, hogy majd karácsonyra hoz fenyőágat, de mindig elfelejtette. Vagy nem is akarta komolyan. De azért kaptam egy füzér fügét, mézeskalács huszárt meg egy hegyes staniszli cukrot. Más, nagyobb ajándékot nem kaptam. De azért nagyon boldogan telt el a karácsonyeste."

39 Két évtizeddel később, 1927-ben Csizmadiáék a Vásárhelyi pusztán lévő tanyában már állítottak karácsonyfát két kisgyermeküknek: „Egy icipici fenyőág jelképezte nálunk a Jézus születését, rajta néhány darab szegényes karácsonyfadísszel: 15 dkg szaloncukor, három-négy ezüstpapírba burkolt közönséges dió, mogyoró, egy mézeskalács huszár. De az asztal terítve volt. Kalács, kifli, szergáliás sütemény és friss víz Mariska néném kútjából."

40 Endrőd községben (Békés m.) is számos alkalmi megoldás előzte meg a valódi karácsonyfát: „Nálunk a karácsonfa úgy vót, hogy vót édesanyámnak egy szép nagy leanderfája. Áztat letürügettük [letörölgettük], édesanyám sütött rá kalácsbú kismadarat, akkor vett mézeskalácsot. Ez vót a karácsonyfa. Nekünk meg szalmábú vót a karácsonfánk. A nagy szálakba drótot dugott, felfűzte, akkor a kicsiket is felfűzte. Akkor csinát egy négyszöget, akkor azt felakasztotta, akor abba kisebbet csinát, az csüngött le, akkor arrú még kisebb, akkor a közepibe is úgy. Mézeskalácsot meg diót akasztottunk rá, mást nem. Hát minálunk karácsonfa, az hun vót, hun meg nem vót. Ha vót, akkor rozmaring vót. Kettő. Oszt azt feldíszítettük, feltettük a kanapé sarkára, avvót a karácsonfa. Én még szedtem egy gallyat, sütöttem perecet, ráakasztottam: - Itt van fiaim, a karácsonfa. Vót a lapos karácsonfa, az csak egy ág. Meg vót a kerek, azt ugye a jobb módúak tudtak venni, mer az mindég drágább vót. Emlékszek, én evvel nem vótam kibékűve (kibékülve) mint gyerek: hogy mér van Pintérékné mindég olyan szép kerek karácsonfa, nekünk meg csak olyan lapos. Mosmán tudom. Édesanyám, ugye, örűt, ha csak gallyacskát tudott venni. Akkor oszt pálcát tűzött, a botot kiegyenesítette, úgy díszítette fel. Akkor vagy virágcserépbe tette, vagy rossz fazékba tett fődet, abba állította bele. Azután odatette a sublótra. Nálunk meg mindég olyan felakasztós karácsonfa vót. Mer szegínyek vótunk, és akkor édesanyám vett, vagy kapott egy-két gallyat. Akkor azt összepászította, összekötötte, oszt mindég a sarokba akasztotta fel, vagy a gerendára. Mer, ugye, gerendás vót a ház, oszt akkor jó szoros madzagot kötött rá, a gerendába egy szöget, oszt akkor fel vót akasztva."

41 Balmazújvárosban (Hajdú m.) az 1936-os jó termésű évben Veres Péter figyelt föl a karácsonyfa terjedésére: „A háború előtt csak az úrigyerekeknek volt falun 126