Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

IV. Vallásos népszokások - Lukács László: A karácsonyi jászol, a karácsonyfa és az adventi koszorú megjelenése a szakrális térben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. karácsonyfájuk, a parasztgyerekek csak hírből, az iskoláskönyvekből hallottak róla. Legfeljebb itt-ott, kirakatban ha láttak. Most valóságos karácsonyfa-dömping volt a faluban. 4—6 fillérért már olyan gallyakat adtak, hogy rá lehetett volna rakni 10 pengő értékű cukorkát és csecsebecsét is. Vásárolták is nagyon. Persze azért ezek nem igazi kerek fácskák voltak, amik részint a szállításnál törtek le, részint szándékosan tördelték le őket, mert nem illettek az igazi karácsonyfák takaros, kerek kúpalakjához."

42 Magyar katonáink a császári és királyi közös ezredekben osztrák katonatársaiktól is megismerhették a karácsonyfát. Havadon (Maros-Torda m.) id. Ozsváth Sándor említette, hogy ő először 1908-ban látott karácsonyfát a marosvásárhelyi 9-es huszárok laktanyájában, ahol az ezredes rendezte a karácsonyfa-ünnepélyt, meg is ajándékozta a legénységet.

43 Hozzájárult népszerűsítéséhez az első világháború, ahol sok esetben osztrák és német katonákkal együtt teljesítettek frontszolgálatot. Viski Károly írta a Magyar Nyelvőrben, 1919-ben: „A német ember — így mutatják képes újságjai — még a lövészárokban is gyújt két-három araszos karácsonyfát; a magyar paraszt tudtommal sehol."

44 Az első világháború előtt Fejér megyében, számos községben a nép nem állított karácsonyfát. Lévay Lajos A sárkeresztúri református egyház múltja és jelene című, 1890-ben kiadott könyvében megemlítette: „A karácsonyfa, itt még ismeretlen. De a kántálás, lövöldözés, csöngőzörgetés még mindig szokás és kedvelt dolog."

45 Kovács Imre református lelkész (szül. 1910) írta a seregélyesi karácsonyi népszokásokról készített néprajzi pályamunkájában: „Nálunk a karácsonyfa nem volt szokásban. így a díszítés, gyertyagyújtás, csillagszóró sem. Néhány 'úri' háznál, meg néhány katholikus háznál igen. A katholikus családok tagjai ugyanis a grófi kastélykert fenyőiről, így vagy úgy, szereztek legalább egy-egy fenyőgallyat. Mi (reformátusok) nem szerezhettünk, de nem is volt ilyen igényünk."

46 Hasonló eredményre jutott a karácsonyfával kapcsolatban a Zempléni-hegység területén az 1970-es években végzett helyszíni kutatása során Niedermüller Péter, ahogy azt összefoglaló tanulmányában közölte: „Karácsonyfát ma már minden házban állítanak, de régebben nem volt ennyire általános ez a szokás. Abaújalpáron a szegényebbek az első világháborúig nem állítottak karácsonyfát. A jobb módú emberek emlékezete szerint viszont, itt mindig volt karácsonyfa. Adataim alapján úgy tűnik, hogy vidékünkön csak az első világháború után, tehát viszonylag későn vált általánossá a karácsonyfa állításának szokása. A karácsonyfát még ma is a 'második házban' állítják fel. A fát kisebb gyermekek és a leányok díszítették fel, cukorral, dióval, almával...A karácsonyfa újévig, esetleg vízkeresztig állt a szobában, utána kidobták, eltüzelték. Fonyban, amikor ebédeltek a karácsonyfát még a közelmúltban is a gerendából kiálló szögre akasztották fel. Vidékünkön mindenütt emlékeztek arra az idősebb emberek, hogy régebben 127