Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

II. Egyházművészet - Kovács Mária: XVIII. századi ötvösmunkák a Sepsi református egyházközségek gyűjteményeiben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. és az eredetileg világi célokra készült, majd később, ajándékozás útján, kultikussá vált darabok, így a talpas vagy talp nélküli poharak, serlegek vagy tányérok. A liturgiát vagy istentiszteletet szolgáló tárgyak mindazok, amelyek a nyilvános ájtatosságban, megemlékezésekben kapnak szerepet. Ezek elsősorban ötvöstárgyak voltak. A leggyakrabban használt és a legkiemelkedőbb értékű darabok az úrvacsorai istentisztelet két jegyének kiszolgáltatására használtak, az úrasztali pohár, az úrasztali kanna és a kenyérosztó tál. Majd azok az edények következnek, amelyek előkészítik, vagy a liturgia más részében kapnak szerepet, így a kannák, kancsók vagy keresztelő készletek. A XVIII. század folyamán is a kelyhek voltak azok, amelyek kimondottan egyházi célra készültek. Alkotóelemeik formailag jelentősen megváltoznak, így a kuppakosár a XVIII. századra teljesen eltűnik, a gömb alakú nodusz váza alakúvá válik. Ornamentikájuk tekintetében többnyire a barokk, majd a század második felére a gazdag rokokó díszítés válik általánossá. A XVIII. század közepének kiemelkedő, barokk alkotása a sepsiszentgyörgyi kehely, amely formáját egy korábbi kehely felújításával nyerte. E felújításra vonatkozóan olvashatjuk az 1749-es vizitáció bejegyzését: „Inventáltatván az eklézsia bonumi úgy találtattak, amint az elmúlt vizitatiokon urbarizáltattak volt, csakhogy a két ezüst kehely Brassóban ötves kezénél vagyon ad reparandum, mivel megromlottak volt (...)."

2 Átalakítása következtében a XVIII. századra jellemző formákat ölt. A hatkaréjos talp vízszintesen többszörösen tagolt, negyedkörív keresztmetszetű, virág-, levél- és gyümölcskoszorúkkal díszített tagozata függőlegesen hat sima hornyolattal, hat mezőre osztott. Három trébelt, barokk ornamentika ismétlődik: gyümölcscsokor; indákkal összekapcsolt akantuszlevelek; levelekkel határolt, rombuszba foglalt négyszirmú virág. A váza alakú szárat gyöngysoros korong választja el a talptól. A nodusz formája is jelentősen megváltozik, fordított körte alakúvá válik, hat sávra tagolt. A felső szárrész henger alakú. A kuppakosár eltűnik. A barokk kelyhekre jellemzők az egyszerű, sima felületek. Díszítésében a barokk kor stílusát híven tükröző munka a talp külső peremén beütött mesterjegy alapján, korona alatt 12-es próba, alatta GO monogram, Georgius Olescher junior, brassói ötvös munkája.

3 Georgius Olescher junior Petrus Hiemeschnél tanult, 1715-ben szabadult fel. 1721-ben lett mester, csak egy remekje ellen tettek kifogást. 1724-ben kapta az első apródot, de még nem volt ott a törvényes ideje, a kedvezményért 30 forintot fizetett. Több éven át ifjú mesterek szószólója, azután pedig 24 évig volt a céh elöljárója, 1737-1745 között másod, 1746—1761 között első céhmester. A kehely felirata örökíti meg a felújítást anyagilag támogató személyét, aki nem más mint Daczó Ferenc, a sepsiszentgyörgyi eklézsia kurátora. „Edi Va Koste Mal. Coll[atum] Fran[ciscus] Daczo ex Renovat[um] Sub Curat[orem] ejusd[em] Sumpt[ibus] Eccl[esi]ae Ref[o]r[matae] S[epsi] Sz[ent] György Anno 1749." 436