Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

II. Egyházművészet - Kovács Mária: XVIII. századi ötvösmunkák a Sepsi református egyházközségek gyűjteményeiben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Ugyancsak Daczó Ferenc személyéhez kapcsolódik a nyolckaréjos tányér adományozása, amelyet szintén Georgius Olescher juniorral készíttetett. A tányér az 1752-es vizitációban így szerepel: „(...) az Úr asztalához való ezüst eszközök megsokasíttattak egy nyolcszegű aranycsillagos, körül párkánya is arannyas, igen szép ezüsttángyérral, mellyet Istenhez való szent buzgóságából maga ezüstiből maga költségével csináltatott méltóságos úr Daczó Ferenc uram, mellyen vagyon illyen inscriptio: „Isten dicsősségére csináltatta Sepsi Sz. Györgyi Daczó Ferenc az Nemes Sep. Sz. Györgyi ecclesianak Ao. 1750 Die 7 Augusti."

4 A tányér ornamentikáját tekintve igényes munka, jól érzékelteti készítője mesterségbeli tudását. A karéjok csúcsánál egy-egy gravírozással körvonalazott, aranyozott levéldísz látható. Öblének mélyedése szintén aranyozott, akárcsak az öble közepén elhelyezett, virágokból, indákból és levelekből szerkesztett, kör alakú, poncolt díszítés.

5 Kisebb kitérő után, a kelyhekhez visszatérve a sepsiszentkirályi kelyhet mutatnám be, amely a századvég alkotása, és amely egyértelműen a klasszicizmus stílusjegyeivel rendelkezik. A sima szélű kerek talp domború, gravírozással körvonalazott virágornamentikája aranyozott. A váza alakú szár alsó részén lándzsalevélsor. A gömb alakú nodusz hólyagos kiképzésű. A felső, henger alakú szárrész öntött tagokkal kapcsolódik a kuppához, felső részét lándzsalevélsor díszíti. A sima kuppa szája alatt olvasható az adományozó emlékét megörökítő körirat: „HOC POCULUM DONAVIT VIDUA SPECTABILIS DOMINI SAMUELIS GIDOFALVI EVA AHG ECLESIAE REFORMATAE SZENT KIRALYIENSIS ANNO 1794 DIE 15 MÁRTII". A talp peremén látható Sámuel Barbenius, brassói ötvös jegye. Sámuel Barbenius Dániel Mathesiusnál tanult 1732 ás 1734 között. Mestere másfél évvel előbb szabadította fel, mert utazni ment, a hiányzó időt akkor kellett leszolgálnia, mikor visszatért. 1742-ben lett mester, egy remekjét rossznak találták, s mert legény éveit még nem töltötte be teljesen, 30 forint kárpótlást fizetett. Az ifjak szószólója, majd a céhtanácsnak is tagja lett. 1776-1780 között céhmester volt. 1786-ban halt meg.

6 A kehely 1794-es felirata az adományozásra vonatkozik, mivel készítője akkorra már halott. Az egyházi célra készült kelyhek mellett jelentős számú a világi célra készült, későbbi adományozás útján kultikussá vált edények száma. A református gyülekezetekben talált serlegek, poharak és tányérok megegyeznek saját koruk világi használatú edényeivel, ez a tény is növeli, az ismertetésen túl ezen emlékanyag jelentőségét. A XVIII. századi emlékanyag legkorábbi világi célra készült darabja az 1739ben, Árva Bethlen Kata által az aldobolyi gyülekezetnek adományozott kókuszdióserleg. Az aldobolyi kókuszdióserleg kuppája és kuppakosara a XVII. században készült, az 1739-es átalakítással nyerte mai formáját, amikor a szebeni Johannes Georgius Weinhold I. domború, korongos talppal, körte alakú nodus437