Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Papp Vilmos: A frátai református szórványtalálkozók

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. és tanít be. Néptánccsoportokat szervez, s vezet. Felnőtteknek művelődési, gazdasági előadásokat tart. Vallja, hogy a fiatalság neveléséhez mindenek előtt a falut kell nevelni. Mindebben felesége, mint tanítónő, aktívan részt vesz. Feldolgozza a Nyárád-menti ének- és tánckörök történetét és munkásságát. Egész életében folyamatosan feltárja szűkebb szülőföldje, a Mezőség kérdéseit. Nyugalomba vonulásával minden idejét ez utóbbi feladatnak szenteli. Ötven esztendős kutatómunkával — terepjárással - összegyűjti, ami a Mezőségről tudható. Abban különbözik a helytörténet-kutatók átlagától, hogy nem egyszerűen regisztrálja a múltat. Az ő számára fontos a múlt, hogy egyrészt feltárja a hasznosítandó örökséget, másrészt feltárja és gyógyítsa a mai súlyos kérdések gyökereit. Számon tartja, hol hány gyermek van. Kinek lenne szüksége menyasszonyra, vőlegényre. Hol segítene a helyzeten gyermekek örökbefogadása. Kit kivel kellene megismertetni, hiszen rokonok ők! Kinek kell segítséget nyújtani, mert a fizetési elmaradás miatt kikapcsolták házából az áramot. Hol kell ifjúsági találkozókat szervezni, vagy éppen népművelő előadást tartani. Szervezi a szórvány-istentiszteleteket. Nem feledkezik el magatehetetlen betegekről, öregekről, akikhez lelkészt kell irányítani úri szentvacsora céljából. Gondoskodik majdani „falubölcsekről". Öt alkalommal is visz autóbusznyi fiatalt a Mezőségről Budapestre tanulás és országlátás céljából. Fiatalabb korában verses köteteivel jelentkezik: Derengő tűzzel; Reménységdajkálók, Beszélgetés a csönddel. Idős korában jelenik meg Budapesten Még szólnak a harangok c. kismonográfiája. Majd a Riadóra szól a harang címen nagymonográfiájának első kötete halála előtt hat héttel. Mivel 1989 előtt nem volt rá lehetőség, majd utóbb nem akadt fiatalabb erő, már 85 esztendős, amikor szervezni kezdi az oly szükséges és halaszthatatlan találkozókat. Először kistérségi, s főleg ifjúsági találkozókat szervez. Ezek egynaposak, s főleg azt a célt szolgálják, hogy a közeli - de utak híján mégis egymástól elszigetelt — szórványfalvak szórványifjúsága (néha csak 2—3 fő) találkozhasson egymással. Nem titkolt célja: a családalapítás. Egyre inkább szükségesnek látszott nagytérségi találkozó szervezése. Mikor és hol legyen az? Miután 2002-ben (még az előző évben vagyunk) esedékes István király dekrétumának ezredik évfordulója, mely Frátát Kolozzsal és Dobokával együtt megyeszékhelynek szemelte ki, Frátára gondolt. Annál is inkább, mert Fráta történelmét két esemény is színezte. Az egyik Szent László király csatája a kunokkal, ahonnan visszatérőben a frátai forrásnál pihent meg. A néphagyomány „Keserűkút"-nak nevezte el e forrást. (Ezt ma már a faluközpontból mintegy másfél km-re található és a kávával biztosított kútfőt körülölelik a házak.) A másik hagyományról Rogerius váradi kanonok 1242-es keserves énekéhez (Carmen miserabilis) vezet. Rogerius leírja a tatárok fogságában elszenvedett keser297