Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Miklósi-Sikes Csaba: Adatok a magyargyerőmonostori református templom történetéhez

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. járás után, 1250 körül a kolozsmonostori késő román bencés műhely építkezései már inkább normann hatásokat mutatnak. Ezek Ják, Zsámbék, stb. „érintésével" Gyulafehérváron át érkeznek a térségbe. Valamivel később a Monoszló nembeli Péter erdélyi püspök (1270—1307) előbb gyulafehérvári majd türei, gyalui, magyarfenesi, daróci, vistai, magyarnagykapusi, stb. építkezései hoznak új színt Kalotaszeg egyházi építészetébe, illetve díszítőművészetébe. Jellege a lapos faragású, laza ritmikájú, hullámzó indavonalas, leveles, virágos faragványok, melyek már a koragótika ízlését képviselik, míg a XIII. század második felében a Rajna menti szászok e térségben történt megtelepedésével, a bodonkúti, szászfenesi románkori emlékek inkább a szász példákra emlékeztetnek. Magyargyerőmonostor esetében a Kolozsmonostor irányából érkező normann hatás a legfontosabb. A tatárjárás utáni építkezések (a toronyablak sárkány-díszei, Szent Mihály szobra, díszesen faragott ajtókeretek) e műhely vonzásköréhez tartoznak. A templomtorony megépülése utáni évtizedek — főleg a Kalota és a Borsa családok közötti villongások következtében — válságos helyzetet teremtettek. A kolostor elpusztult, az egyház anyagilag ellehetetlenült. 1332—37 között a legszegényebb plébániák közé sorolták, amelynek legkorábbról név szerint is ismert plébánosa, Péter, a fennmaradt összeírás hat évében csak két garas tizedet fizetett, s azt is mindössze egyszer, 1332-ben. Az ezt követő bő száz esztendőben az egyház életéről jelentősnek mondható adatokkal nem rendelkezünk. 1433-ban Kemény István az általa alapított, Szent László királynak szentelt kápolnája részére kér búcsút a pápától. Az épületről 1496-ig több okirat is megemlékezik. 1442-öt írtak, amikor az év tavaszán Kabos Tamás a régi románkori apszist lebontatta, s helyére a ma is látható gótikus, a nyolcszög három oldalával záródó, támpilléres szentélyt építtette fel. 1494-ben már „parochiális egyházát" említik, ekkor határában, a havasról lefolyó vizekben a földesúrnak jól jövedelmező aranymosó helyei voltak, míg 1478-ban Kabos Jánosnak a faluban álló udvarházát említik. A nyolcszög három oldalával záródó szentély, három mérműves ablakon át kapja a világítást; kettőnek kőrácsa örvényesen, illetve részarányosán elhelyezett halhólyagokkal ékes, a harmadik ablak mérművét négy karéj koronázza. Az ablakosztók hiányoznak. Általánosan elterjedt vélemény szerint a szentély boltíves mennyezete, a bánffyhunyadi templomhoz hasonlóan az 1765. évi földrengéskor omlott be, azután ezt követően síkmennyezettel látták el. Farkas János kurátor 1877-78. évi számadása szerint „a Templomban levő boltozatok be deszkázásáért" fizette az asztalos mestereket, míg a kőművesek 1780-ban dolgoztak a templomban. A meglévő bordatöredékek tanúsága szerint egykor trapézvégződésű bordákból álló boltozat fedte. A gótika emléke még a szentélyben látható két szentségtartó fülke, valamint a mészréteg alatt csak nyomokban megmaradt egykori 255