Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Miklósi-Sikes Csaba: Adatok a magyargyerőmonostori református templom történetéhez

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. A XIII. század végén - a már említett Keminius-féle adományból - a templomhajó nyugati fala elé két sudár homlokzati tornyot emeltek. A közös teret alkotó alsó szintből magasodó tornyok közül a bejárattól jobbra esőnek két felső szintje valamikor a XVII-XVIII. század folyamán leomlott. Pusztulását egyesek 1642-re teszik (a toronyalj egyik kváderkövén ez az évszám van bevésve), mások az 1765. november 3-i nagy kalotaszegi földrengés által vélik leomlani, mely földrengésről egy kortárs, Rettegi György (1718-1786) emlékiratában is említés történik. Ez utóbbi elképzelésnek mond ellen Kabos Farkas főkurátor 1762. évi számadása, melyben: „In Mense August: Ignátz Márton és István szegődtetvén meg az Ekkla, hogy ... a Csonka Tornyot és szegélyét is meg sendelyezzék...", ami egyértelművé teszi, hogy már a földrengés előtt az egyháznak csak az egyik tornya volt felépítve. Az épségben maradt északi torony második emeleti ikerablakai igen finom kialakításúak. Az ablak gömbszelvényes kocka osztópillér fejezetén megjelenő kéttestű, egyfejű sárkány, a jaki templom karzattartó pillérét és a gyulafehérvári székesegyház északi mellékhajójának griffel viaskodó sárkányát idézi, s bizonnyal már a tatárjárás utáni helyreállítással egykorú. Entz Géza szerint ez a délnyugat-francia területeken kedvelt díszítmény a magdeburgi dóm kórusának egyik pillérén is felbukkan, majd követve az európai stílus keleti irányú áramlását, a bencések révén jutott el Dunántúl, illetve Erdély kőfaragó műhelyeibe: Karcsán, Zsámbékon, Magyarszecsődön, Vértesszentkereszten, Sajóudvarhelyen, stb. láthatók a gyerőmonostori temploméhoz hasonló sárkány alakok. A későrománkor emlékét őrzi még a külső toronyajtó, melynek félkörös orommezejét leveles-indás díszítés mozgalmas kompozíciója tölti ki. Külön figyelmet érdemelnek a csonkatorony déli falába beépített kőszobrok. Legrégibb közülük az egy kőből faragott két, egymásnak hátat fordító fekvő oroszlán között töredékesen megmaradt medúzafejet (férfiarcot?) ábrázoló emlék, melyet Torma Károly római kori halotti emlékkőnek mondott, s melynek párját a Budapest melletti Solymár helytörténeti gyűjteménye őrzi. A plasztikai dísznek gonoszűző, rontáshárító szerepe is volt egykoron. Tőle jobbra a templom patrónusának, az új hitet megszemélyesítő sárkányölő Szent Mihály fonák testhelyzete és koragótikus vonalvezetésű szobra a gyulafehérvári székesegyház déli szentélyfalát díszítő domborművei tart rokonságot. Korát a sárkánydíszes toronyablakhoz kötik. A gyerőmonostori templom legérdekesebb és legtitokzatosabb szobordísze, az 1,3 méter magas, két kígyót szoptató, vastag hajfonatú, magyaros megjelenésű nőt ábrázoló relief, a Kabay Béla neves helytörténeti kutató és fényképész által kalotaszegi maddrldny-пак elnevezett mestermű, melyet a kutatás egyedülálló alkotásának tekint. Az ábrázolás a hét főbűn egyikét, Luxuriát szimbolizálja, analógiája teljesen egyedülálló a magyar romanikában. Magyar Zoltán 2004-ben megjelentetett gyűjtéséből ismerjük, hogy a domborműről szá253