Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Miklósi-Sikes Csaba: Adatok a magyargyerőmonostori református templom történetéhez

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. mos helyi monda született, írásban legkorábban Pesty Frigyes 1864-ben tesz róla említést. „A magyar ref. templom egy régi épület goth ízlése, kettős tornyából, mely faragott kőből van, ma csak egyik áll, a csonka torony csak negyedfél ölnyi magas, melyen egy két emlőjéből két kígyót szoptató nő kőszobra látható a falba helyezve, két kőoroszlán közt. A népmonda szerint e nő... Gyerőfi lánya lenne, ki megesve az apjától félreeső helyre száműzetett, hol számára egy kolostort építettek s e lenne a mai ref. Templom." Eredetét többen próbálták megfejteni. Témabeli párhuzamát Entz Géza a veronai San Zeno bronzkapujának bujaságot jelképező domborművén találta meg, Kabay Béla, „a keresztényi kultikus ábrázolások közé nem illeszthető" szobor szimbolikájának magyarázatát az eredetmondák világában — és csak keleten - gondolja felfedezni, míg Sisa Béla műemlékvédelmi szakember eredetét a mediterrán keresztyén kultúrkörben vélte megtalálni. Ez utóbbi azt vallja, hogy a szobor a kereszténység alatt, a templom első periódusában készült. E szobrok eredete körül sok a bizonytalanság. Az Entz Géza által megkezdett szakszerű kutatások 1946-ban közzétett összegzése már bizonyítja egy kalotaszegi központú románkori kőfaragóműhely létezését. Kalotaszeg területén szép számban fennmaradt románkori emlékek Almáson (díszesen faragott ajtótöredék), Kolozson (oszlopfő), Szamosfalván (keresztelőmedence), Magyarszentpálon (oszlopfő, oltár előlap), Magyarvistán, Magyarnagykapuson és Bodonkuton (nyugati kapuk), Türén (oszlopfő), Egeresen (kaputöredék), Magyarsárdon (oltárlap), stb., illetve az 1920-as, 30-as években Debreczeni László által végzett kalotaszegi feltárátások számos románkori emléknek vizsgálata, a köréjük csoportosuló sajátosságok választ adhatnak az erdélyi művészet kezdeteire és kibontakozására, másrészt bepillantást engednek az itteni műveltségi és művelődési viszonyokra, a vidéket ért hatások jellegére és eredetére. A legkorábbi emlékek közé tartozik az almási ref. templomban őrzött, később sírkőnek használt szalagfonat díszítésű ajtó- vagy ablakkeret, amely felfogásban és kivitelezésben tökéletesen megegyezik a pécsi bazilikában fennmaradt X-XI. századi sírfedő motívumaival. A három gyerőmonostori emlék közül a „madárlány" szobra minden bizonnyal ennek a kornak származéka, amikor még a pogány és keresztény hitvilág párharca jellemzi a kalotaszegi vidéket. Ezek sorába tartozik a magyarszentpáli oszlopfejezet, melyen egy „előrehajoló női alak alsóteste látható, amint tomporát mutogatja." László Gyula 1949-ben közölt tanulmányában, egy 1165. évi bizánci forrásra hivatkozva azt írta, hogy a faragványon a kereszténység előtti hiedelemnek a megörökítése látható. Ezek a kiemelt példák a tatárjárás előtti idők emlékei sorába tartoznak. Lényegük az a változatos (Pécs, Bizánc, Kelet), és sokszínű (pogány és keresztény) hatás találkozása mely alakította, formálta a vidék hit és ízlésvilágát. A tatár254