Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Kurta József: Középkori eredetű nagyheti énekek továbbélése az erdélyi református egyházközösségekben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. nek nyilvánítva ezt az óprotestáns gyakorlat és a mai liturgia között.

11 Emellett számos olyan egyházközségről tudunk, ahol a közel- vagy régmúltban szokás volt a nagyheti passió éneklése (a nyomtatott vagy kéziratos graduállal rendelkező egyházközségek mellett ilyen gyülekezet Madár Ilona gyűjtéséből Parajd, Kelemen Attila teológiai professzor szóbeli közlése alapján Siklód, Vízakna stb.). Terjedelmi okok miatt az unitárius egyház gyakorlatát nem tárgyaljuk, de meg kell említenünk a lutheránus egyház két gyülekezetét, amelyekben szintén megmaradt a passióéneklés szokása még a XX. században is. Az egyik a Szeben megyei Oltszakadát egyháza, melynek birtokában van az Öreg Gradual egyik példánya. Ebben a kötetben a nagyheti tételeket tartalmazó lapokat kézirattal pótolták a nyomtatott lapok elrongyolódása után. A Graduálban szereplő bejegyzések alapján foghíjasán bár, de 1926-ig énekelték a gyülekezetben a passiót.

12 A másik a szintén Szeben megyei Kiskapus lutheránus gyülekezete, ahol még napjainkban is elhangzik a passió.

13 Mivel a néprajzkutatók számbelileg is, és a terepmunka terén is előnyben vannak a liturgiatörténészekhez képest, az egykor passiót éneklő egyházközségek feltérképezésében jelentős eredményeket hozna az együttműködés. 2. Mit és mikor? Az elmúlt évtizedekben fellendül óprotestáns liturgiatörténet-kutatás egyelőre még kevés olyan dokumentumot tárt fel, amely alapján pontosan meghatározható lenne a korabeli istentiszteleti gyakorlat. Az biztos, hogy miképpen a református egyház istentiszteleti élete soha nem volt egységes, a szórványos adatok alapján a nagyheti tételeket sem tudjuk teljes biztossággal elhelyezni a nagyhét liturgiájában, azaz nem rögzíthető, hogy mit mikor énekeltek.

14 3. Kéziratok A reformációt követően az óprotestáns liturgiát megörökítő graduálok, vagy gradual jellegű énekeskönyvek néhány kivételtől eltekintve kéziratos formában terjedtek. Egyes gyülekezetekben a nyomtatott graduálok mellé másoltak egyfajta használati példányokat, amelyek leginkább a nagyheti tételeket tartalmazták. Sajnos ezekről a kéziratos graduálokról, ill. passionálékról néhány kivételtől eltekintve ma már csak jegyzőkönyvek, leltárok, vagy más korabeli feljegyzések alapján van tudomásunk. Ennek egyik legfőbb oka, hogy ezek az énekeskönyvtípusok a használat miatt gyorsan elrongyolódtak, és legtöbbször kimaradtak a leltárokból és jegyzőkönyvekből, mivel nem a parókián őrizték őket, hanem a templomban voltak használatban. A ma Romániához tartozó országrészről eddigi ismereteink szerint két olyan csonka kottás kézirat maradt fenn, amely a református egyház nagyheti tételeit 233