Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Kovács Bálint: Az erdélyi örmény társadalom szenttiszteletének rétegei az újkorban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. szetesen ezt meghálálta: az ereklye őrzésének helyét gazdagon díszítették, oltárt építettek számára. Ennek a helynek a megkeresése a közösség összetartozását is jelentette és lehetőséget adott a keresztény erények gyakorlására (alamizsnálkodás, búcsújárás). A kultuszformák és a szentek tisztelete összefonódhatott az adott korszak ideológiai és politikai törekvéseivel is. Ezen túlmenően pedig külső modellek és példák átvétele is szerepet kapott, amely nemcsak a kiegyenlítődést szolgálta, hanem bizonyos tekintetben a kulturális közeledést és a nyelvi asszimilációt is. így a Kárpát-medence népeinél a magyar szentek tisztelete részben a hungarus tudat kialakulását, részben a magyarosodást segíthette elő.

7 Az erdélyi örmények esetében azt a kérdést vizsgálom, hogy szenttiszteletüket az örmény hagyományok határozták meg, vagy a magyar katolikus tradíciókba való beilleszkedéssel együtt a barokk népi vallásosság volt a jellemző. A különböző források vizsgálatával az alábbi szenttiszteleti rétegeket vizsgáltam: 1. ereklyetisztelet, 2. különböző (oltár, plébániai) társaságok patrocíniumai, 3. búcsúk megszerzése. Természetesen a három réteg erősen kötődik egymáshoz és sok estetben nehezen szétválaszthatóak. Az ereklyekultusz forrásai részben a még fennmaradt ereklyék, de főleg Rómában, a Szentszék által kiállított ereklyét hitelesítő igazolások, illetve a canonica visitációk. Az ereklyék száma és léte Erzsébetvárosban a legimpozánsabb, mintegy 30 ereklyehitelesítő irat több mint 50 ereklye egykori meglétét igazolja. Bár a XVIII-XIX. században gyakran előfordult, hogy egy templomot nemcsak egy, hanem több védőszent oltalmába ajánlottak, ami azt jelentette, hogy - mint esetünkben is látható - reliquiák sokaságát szerezték be, minél több, annál jobb alapon.

8 Ekkora mértékű ereklyevásárlás azonban ritkaságnak számított. Az erdélyi örmény egyházakban található hitelesítő iratokat általában 2 intézményben állították ki, a bíboros vikárius

9 (a Római egyházmegye kormányzója, világi törvényszékkel is rendelkezett) és az apostoli szentély - vagyis a Szent Péter bazilika - prefektusának

10 (aki a szent palotában a pápai trónálló, vagyis protokolláris, liturgikus funkciót is ellátott) hivatalában. Egyébként az ereklyék adás-vételének koordinációja miatt Rómában egy kongregáció is létrejött (Congregatione Reliquiarum et Indulgentiarum), ennek működése azonban csak időszakos volt, lényegében bizottságként tevékenykedett, nem működött úgy, mint a nagyobb hivatalok. Erszébetváros esetében. 1803 különös év lehett, ugyanis az egyházközség nagyon sok új ereklyét kapott, illetve vásárolt. Arra azonban, hogy miért éppen egy időpontban lett kiállítva ennyi ereklyehitelesítés, pontos forrásom egyelőre nincsen. Elképzelhető, hogy az egyházközség, vagy egy nagyobb vagyonnal rendelkező polgár határozott úgy, hogy reprezentáció céljából, hálából vagy egyéb okból, nagyobb számú ereklyét vesz az örmény templom számára. Gondolhatunk az örmények kereskedő mentalitására is: prezentálni akarták, hogy képesek ekkora számú ereklyét egyszerre megvásárolni. Ugyanakkor a XIX. 199