Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Kovács Bálint: Az erdélyi örmény társadalom szenttiszteletének rétegei az újkorban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Az Erdélybe betelepülő örmények az ősi, apostoli-gregoriánus vallásukat hozták magukkal, püspökük Minas Eudoxiensis volt, aki nem csak vallási, hanem a politikai vezető szerepét is betöltötte. Őt követte a püspöki székben Oxendio Virziresco,

4 aki az 1622-ben alapított Hitterjesztés Szent Kongregációjának (Sacra Congregatio de Propaganda Fide) római növendéke volt, Rómából Erdélybe érkezvén rábírta az erdélyi örményeket a katolikus vallással való unióra, amely az 1780-as évek végén történt meg. Ekkor még élt Minas Eudoxiensis is, így ő is csatlakozott a katolikus valláshoz. Virzireskot, aki apostoli vikáriusként működött, az erdélyiek erőszakosnak tartották, Róma kevésbé, így az erdélyi örmények püspöke maradhatott haláláig, 1715-ig, ugyanis ebben az évben, március 10-én Bécsben titokzatos körülmények között meghalt. Halála után nem tudtak az örmények megegyezni az utódról, a Szentszék pedig nem kívánt a vitába belekapcsolódni. Az ezt követő időszakban különböző örmény katolikus misszionáriusok kezdték az erdélyi örményeket látogatni Rómából, Velencéből, Lembergből. Az 1740-es évek elejére már kezdett tisztázódni a kérdés, a gyulafehérvári püspök vette át a joghatóságot. Végül a XVIII. század második felére állandósult a helyzet és végérvényesen a gyulafehérvári püspök vette át az örmények igazgatását. Tehát az erdélyi örmények társadalmát vizsgálva örmény szertartású római katolikus népről van szó.

5 A XVIII. századtól négy települést emlegetnek örmény kolóniaként Erdélyben: Szamosújvárt, Erzsébetvárost, Gyergyószentmiklóst, Csíkszépvízet, ezeken a településeken önálló örmény rítusú plébánia is működött, tanulmányomban ezeket a településeket vettem vizsgálat alá. A szentek kultusza és az ereklyetisztelet a trienti zsinat következtében a XVIII. századra megerősödött a katolikus egyházban.

6 A Kr.u. II. századtól vannak olyan hagyományok, amelyekben a keresztény mártírokat — akiket később szenteknek neveztek - megemlékezés, kultusz övezte. A barokk korban a szentek tisztelete még fontosabb volt a középkorhoz képest. Ezek érintése, tisztelete, a csodákról szóló híradások az ereklyekultusz fellendüléséről tanúskodnak. Az ereklyék az egyházi hatóságoktól a nép körébe kerülve sajátos módon hatottak az emberek életére, mindennapi cselekedeteire, így társadalomformáló tényezőként is számon tarthatóak. A szenttisztelet kialakulása törte át a Föld és az Ég határait, az immanencia és transzcendencia valóságát. A különböző keresztény egyházak liturgiájának mindig fontos része volt a szenttisztelet, amely koronként és társadalmanként változó formában jelent meg. A szentek mindig egy történelmi korszak vallási ideálját testesítették meg. Egyes szenteknek rendi kötődéseik voltak, így a szentkultusz vizsgálatánál a kultusz terjesztőire is következtethetünk. Ereklyéje révén a szent jelen volt a társadalomban, így lehetett patrónus, protektor. A közösség termé198