Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/I. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

I. Vallástörténet, egyháztörténet, kisegyházak - Paál Zsuzsa: Egy historia domus vallásnéprajzi tanulságai: Tüskevár

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. jelen idő volt tehát a legszerencsésebb pont, mert az iratok még felhasználhatók, a 70-80 éves öregek egy egész évszázadról tudnak beszélni. — Hogy ily kútfők után hat községnek történetét összeállítani nem csekély fáradságba került, azt ki ki elgondolhatja." 17 Anyaggyűjtési módszere következetes és a kor színvonalán álló. Szisztematikusan és rigurózusan gyűjtögetett évekig és mindent alaposan megfigyelt. Régészeti igénnyel közelített például a templomi épületekhez. De előre maga sem számított rá, mi minden lesz majd képes leírni: „Midőn én plébániám története megírásába kezdettem, nem hittem, hogy a múltból ennyit felfödözhetek. Ami nekem nem sikerült, azt más végezheti."

18 Alkalmasint a tereptárgyakon található részletek sem kerülték el figyelmét, például a harang feliratát is lejegyezte, és a szájhagyomány útján terjedő eseteket sem hagyta ki a leírásból. A kézirat részletezése előtt ejtsünk pár szót annak utóéletéről is. Házy távozását követően a krónika majd negyven évre elnémul. Egészen addig, míg Porkoláb István 1928-ban kölcsön nem kéri Kasza Vilmos tüskevári plébánostól a nyilván értékesnek tartott kéziratot. Porkoláb önzetlen szándéka az volt, állítása szerint, hogy kiigazítsa a kézirat téves adatait és az írást átdolgozva fokozatosan közzétegye a Veszprémi Hírlapban, megossza a nagyközönséggel és a veszprémi helytörténetírás monografikus irodalmát gazdagítsa vele. Helytörténészi izgalomtól hajtva és a mű egyedülálló értékének felismerésétől vezérelve Porkoláb a kézirat egy lapjának aljára nem röstellte buzgón odavésni: „Folytatom tehát, elmondom, amit Házy nem mondott el"

19 Majd hozzá is fogott, 1928 július 1-i és a július 8-i számokban meg is jelentetett részleteket. Azonban Kasza plébános megvonta korábbi bizalmát Porkolábtól és visszahozatta tőle a kéziratot, a következő bejegyzést téve: „e munkát ... átadtam átolvasás végett Porkoláb úrnak, de csak egy hónapra. A munkát 3 hónapig magánál tartotta, leveleimre nem válaszolt. Kénytelen voltam egy megbízottammal elhozatni tőle a kéziratot".

20 Az eljárás sértette Porkolábot, Kasza Vilmos pedig a reábízott kézirat elkallódásától tartott. A kézirat eredeti helyére ekkor visszakerült, a hírlapi közlések pedig elapadtak. Időközben Kasza Vilmos majdhogynam olvashatatlan macskakaparással hozzáírt a kézirathoz mintegy 10 oldalt az addig eltelt események összefoglalásául, és talán azért is, mert Porkoláb megszakadt munkáját illőnek tartotta valamelyest pótolni. Majd újra elhallgat 45 évre a krónika és legközelebb 1973-ból van egy oldalnyi bejegyzés Gyarmati Ervin tollából. Végezetül pedig alig 3 oldalnyi 1989—1990-ből, szintén összefoglalóan megfogalmazva, aláírás nélkül. Nem egyedülálló tehát a tüskevári história történetében, hogy a jelenlegi plébános mindeddig nem érzett késztetést a História folytatására. Molnár István egykori plébános idejében szintén néma volt a krónika. Pedig Molnár István tudós pap hírében állott, ráadásul tüskevári születésű is volt és egyedülállóan hosszú ideig, 1947-től 1972-ig teljesített Tüskeváron szolgálatot. Jelentős mennyiségben 183