Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - S. Lackovits Emőke: Lélekszám csökkenés és szórványosodás Veszprém megyében, a Bakony és a Balaton-felvidék reformátusok lakta falvaiban

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. elemzésével lehetséges keresni, s talán meg is találni erre a súlyos gondra a megoldást. Feltehetőleg nem járunk messze az igazságtól, ha felvetjük megoldásként annak lehetőségét, hogy ezekben a megfogyatkozott közösségekben az egyházuk iránt elkötelezett világiakra jobban kellene támaszkodnia az Egyháznak, megosztva velük a gondokat és a feladatokat is. Egy kis lélekszámú vallási közösség megmaradására, sőt, megerősödésére Európa vallástörténete is szolgáltat példákat, elegendő a valdensekre gondolnunk.

14 Ugyanakkor a nyelvi és vallási szórványban élő református magyarság történetében ugyancsak ismertek pozitív példák, a megmaradást szolgáló akarat, összefogás és az érte való tevékenység. Bár azt is el kell mondani Tőkés Lászlóval, hogy "a klasszikus szórványok előbb-utóbb kimúlnak...azonban a szórványállapot újratermelődik, egyre egyetemesebbé válik...új formációban jelentkezik, máshol, a nagy tömbökbe is befészkeli magát és gyűrűzik tovább..."

15 Vagyis, ahol a legcsekélyebb feltétel megteremtődik, létezik, ott képes megvetni lábát. Mi lenne hát a teendő itt, a Dunántúlon, ahol nincsenek ugyan nyelvi szórványban a magyar reformátusok közösségei, de a hitéletnek ők is a peremterületére szorultak. Ennek megváltoztatásához elengedhetetlenül szükség van: — a hit és az önbizalom erősítésére — az öntudatra nevelésre — a közösséghez tartozás vállalására és ezen kötődés erősítésére — az önszerveződésre, az önszerveződő intézményekre — a tömbhelyzetben lévők szolidaritására — a hagyományok ápolására — az iskolán kívüli, de egyházi keretek között megvalósítható művelődés rendszeressé és színvonalassá tételére — a gyermek és ifjúsági munkára — az öregekkel való kiemelt foglalkozásra — diakóniai tevékenységre — rendszeres kapcsolattartásra a gyülekezet minden tagjával, intenzív gyülekezeti munkára és lelki gondozásra — a gyülekezet minden korosztályhoz és társadalmi réteghez tartozó tagjának megszólítására — a lelkipásztori példamutatásra — a hatékony belmisszióra, a hitüket gyakorló egyháztagok megtartására, létszámuk gyarapítására — a feladatok megoldásához a világiak hatékony bevonására a munkába A szórványgondozó lelkipásztor, a kolozsvári Vetési László szerint a legkisebb közösségnek is meg kell adni az utolsó percig minden lehetőséget 393