Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - S. Lackovits Emőke: Lélekszám csökkenés és szórványosodás Veszprém megyében, a Bakony és a Balaton-felvidék reformátusok lakta falvaiban

Nép/ vallásosság a Kárpát-medencében 6. önazonossága megtartásához, a megmaradáshoz."' Ugyanis a szórványmunkát Tőkés László szerint nem a végeredmény minősíti, "hanem a cél, a hit, az eszmény. Az erkölcsi hozzáállásunk a legfontosabb."

17 Ez Vetési László megfogalmazásában azt jelenti, hogy: "a szórványok mentésével a tömböt mentjük, a jövőt, az egyetemességet, az Európában elfoglalt méltó és jogos helyet. Mert ítélet alatt él mindenki, aki önmagáért él.

18 Egy szórványosodásnak induló közösség megtartására, az ennek érdekében való kitartó cselekvésre és ha ma még szerénynek mondható eredmény megszületésére, de a kibontakozó, fellendült gyülekezeti életre pedig ugyancsak a Balaton-felvidékről hozható egyegy példajelesen Zánka esete. Az 1994-ben ide került fiatal lelkész frissességet vitt a gyülekezetbe, amelynek minden tagját igyekezett mihamarabb megismerni, velük személyes kapcsolatot kialakítani. Igaz, hogy a településnek is van vonzása, jelentős a nyaralók száma, azonban az adakozásban, a terhek vállalásában ennek alig volt nyoma, a többlet terhet mindig a gyülekezet vállalta, akiknek 20%-a rendszeres templomba járó. Elmondható, hogy öt esztendő alatt megpezsdült a gyülekezeti élet, amihez a személyes, jó kapcsolatokon túl hozzájárult a lelkész és a presbitérium magatartása, az életvitelben, a munkában, az áldozatvállalásban, a gyülekezeti élet szervezésében való példamutatásuk. Hisz a lelkész élete, környezete példa a gyülekezet számára, de önmagának ez a tükör, amelyben munkáját és személyét látja viszont. A gyülekezet és a lelkész között ugyanis kiegyensúlyozott viszonyra van szükség, egymás iránti bizalommal. Mert ennek hiánya ugyancsak megindítja az egyéneknek Egyházuktól való eltávolodását, ami szintén a peremhelyzeti vagy a szórvány állapothoz viszi közelebb a gyülekezetet. A közösség és lelkipásztora kapcsolata viszont egy idő után akkor is elhidegül, ha a lelkész csak a negatívumokat látja a lelki gondozásra rá bízottakban, ha csupán ostorozni képes őket, vagy ha idejükkel önkényesen visszaél.

19 Nagy jelentőséget tulajdonítottak Zánkán - ahogy ezt másutt is szívesen veszik - annak is, hogy a lelkész a közösség életét ne kívülről szemlélje, hanem benne éljen. Ezért lehetősége szerint minden helyi rendezvényen részt vett, ami különösen a templomba nem járó fiatalokhoz való közelebb kerülésben segítette. A faluban 2000-ben megválasztott új, fiatal lelkész házaspárnak ezekre az eredményekre lehetett támaszkodni és segítségével tovább építkezni. Zánka így válhatott a kis lélekszámú, élő gyülekezetek példájává és maradhat az mindaddig, amíg a közösség el nem kényelmesedik, ameddig önálló lelkésze lesz, aki mindenkit képes megszólítani.

20 Köszönettel tartozom adatszolgáltatóimnak, külön is Molnár Csaba nemesvámosi lelkipásztornak, Kovács András volt köveskáli gondnoknak, Olejkár Margitnak, a Dunántúli Református Egyházkerület Püspöki Hivatala gazdasági vezetőjének és Barabásné Járfás Henriettnek szíves segítségükért! 394