Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - S. Lackovits Emőke: Lélekszám csökkenés és szórványosodás Veszprém megyében, a Bakony és a Balaton-felvidék reformátusok lakta falvaiban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. a gyülekezet kapcsolatának természetes velejárójaként létezett. A gazdatársadalom tagjainak üldözésével azonban a közösségi élet egyre inkább viszszaszorult, annyira, hogy felszámolódott a Nőszövetség, az 1950-es években elhalt, az 1970-es években pedig végleg megszűnt a Bibliakör és megfagyott a hitélet a vele összefonódott kulturális élettel együtt. A helyzet rosszabbodását a tsz szervezés eredményezte. A magántulajdonuktól megfosztott egyháztagok meghasonlott állapotukban teljesen elfordultak egyházuktól. Az 1960-as években hallgatóság hiányában megszűntek a délutáni istentiszteletek. A vallásos élet szétzilálódott. Az utolsó, helyben lakó lelkipásztort hívei megkérték a családlátogatások szüneteltetésére, mivel emiatt állandósultak munkahelyi zaklatásaik. A lelkész nyugdíjba vonulásával és a faluból való elköltözésével a hitélet csekély maradéka is romlásnak indult. A számbelileg megroppant, hitében megrokkant közösségek sorsa megpecsételődött. Az 1950-es években is még 80-90 főt tett ki az úrvacsorával élők száma, ami azután az 1960-as évek végére 1520 főre apadt. Kiskovácsiban 27 esztendeig még konfirmandus sem volt, ami azt jelenti, hogy nem létezett a gyülekezetben vallását gyakorló felserdült fiatal. A vallási közöny nemcsak a szentségekkel való élés elhanyagolásában, a templomtól való távolmaradásban nyilvánul meg, hanem abban is, hogy ma nem, vagy alig akad olyan személy, aki az egyházban bármilyen tisztséget elvállalna. A világi tisztségviselők feladatait döntő többségben nők látják el. Ilyen körülmények között bármennyire is vágyik a maradék kicsi, egyházához hűséges közösségtöredék saját lelkipásztor után, a megélhetéshez szükséges minimális feltételeket már nem tudja számára biztosítani.

12 így vált az anyagyülekezet nyomorúságos filiává. Ismét Molnár Csabára hivatkozom, aki szerint a közönyösség és a megoldhatatlannak tűnő nehézségek csapdájába esett közösségek a könnyebb megoldást keresik, az áldozatvállalás előtt pedig bezárkóznak és inkább elfogadják a filiális állapotot. Pedig a gyülekezettel napi kapcsolatban álló, a gyülekezet által áhított lelkipásztor mire képes egy közösségben, azt számos szórvány példája igazolja, de jó példákkal szolgálnak erre a lelkipásztort hosszú ideig nélkülöző, (olykor szilaj!) közösségek is (Szentgál). Harmadik esetként több Balaton-felvidéki egyházközség is szolgáltat példát. Az egykor szilárd, nagy lélekszámú református közösségek elsorvadásának szomorú történetei ismertek e területről is, Pécselyről, Szentantalfáról, Balatonhenyéről, Monoszlóról, stb., amely falvak nemcsak egy lelkészt, hanem káplánt, azaz segédlelkészt eltartani elegendően erősek voltak még a XX. század első felében is. Ezen települések sorába tartozik Köveskál. Esetét tartom az egyik legriasztóbbnak és a legkirívóbbnak. A kato391