Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - S. Lackovits Emőke: Lélekszám csökkenés és szórványosodás Veszprém megyében, a Bakony és a Balaton-felvidék reformátusok lakta falvaiban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. különféle feladatokkal együtt járó terheket képesek legyenek vállalni, amihez nem elegendő az akarat, a jó szándék, ehhez gazdaságilag is elég erőseknek kell lenniük. Molnár Csaba nemesvámosi lelkipásztor szerint mindez azért is fontos, mert amennyiben a lelkész nem tud megélni és kénytelen világi foglalkozást egyszerre vállalni, az bizonytalanná teszi tevékenységét, amely éppen az igényelt lelki gondozást szorítja háttérbe. Ugyanakkor a rendszeres templomba járók mellett az egyházzal laza kapcsolatban lévőket vagy kapcsolatot sem tartókat ugyancsak meg kell tudni szólítani részben a hittanra járó gyermekeken keresztül (ez az egyik legnehezebb feladat!), részben pedig a szülők, nagyszülők egyházhoz való kötődését felhasználva. Ez sem egyszerű dolog, hisz akiknek nincsenek vallási élményeik, azokat különösen nehéz közel vinni az egyházhoz, de mégsem reménytelen. Súlyosbítja a helyzetet, ha egy lelkésznek több gyülekezetet is el kell látnia, mert egyre kevesebb ideje jut a gyülekezetek tagjaira, öntudatuk erősítésére, a fiatalok elérésére. Molnár Csaba szerint nem szerencsés dolog az sem, ha egy lelkipásztor túl hosszú ideig szolgál egy közösségben. Mert bár alkalma van alaposan megismernie gyülekezete tagjait, viszont ezzel együtt fennáll a lelki élet beszűkülésének a veszélye is. Utóbbit kivédeni csak lendületes munkával, a jövőbe vetett reménységgel, a lelkipásztor és a közösség élő kapcsolatával lehet csupán. Egy megfáradt, a nehézségekben megkeseredett lelkész erre már nem képes. Esetenként éppen ez indíthatja el a lelki élet hanyatlásának, az egyháztól való eltávolodásnak is a folyamatát. Amennyiben pedig mindezekhez még a létszámbeli megfogyatkozás is kapcsolódik, akkor aligha, vagy csak különösen nagy erőfeszítéssel fordítható jó irányba a folyamat. Az elnyomorodást eredményező fogyást, a peremhelyzetbe kerülést, a szórványállapot kialakulását elemezve több közösséget is kiragadhatunk. Lehetőségeink azonban ezt most nem engedik meg, hisz minden egyes eset, bár közös vonásokat is mutat a többivel, mégis rendelkezik valami olyan egyedi vonással, ami döntően csak ott mondható igazán sajátosnak. Ezért mindössze most három példát ragadunk ki ebből a hatalmas együttesből. Az elmondottak illusztrálásaként vázoljuk fel ennek a három egyházközségnek a példáját. Kettő, Berhida és Kiskovácsi Veszprém közelében elhelyezkedő települések. Száz esztendeje még hitüket gyakorló, jól működő, gyarapodó egyházközségekként tartották őket számon. Még a két világháború között is megtöltötték a templomokat. A fogyás azonban már megindult, amit a népességstatisztika jól szemléltet, de tragikus méreteket még nem öltött. Élénk volt közösségi életük. 1950-ig kiválóan működött a Nőszövetség, a Bibliakör, rendszeresek voltak a vallásos esték, a színjátszás és a közös bálok szervezése, rendezése. A családlátogatás a lelkész és 390