Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - S. Lackovits Emőke: Lélekszám csökkenés és szórványosodás Veszprém megyében, a Bakony és a Balaton-felvidék reformátusok lakta falvaiban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. A megjelölt területen, tehát a Bakony és a Balaton-felvidék tájain a megnevezett időszakban, azaz 1880-2001 között 241 települést vettünk számba. Közülük a több mint száz esztendőt felölelő időszakaszban 230 településen éltek és élnek reformátusok. A legutóbbi népszámlálás adatait áttekintve megállapítható, hogy legtöbb azoknak a településeknek a száma, ahol a reformátusság mindössze 1-30 főt tesz ki, ez összesen 110 települést jelent. Közöttük öt olyan falu található, amelyekben 50 és 140 lelket számláltak a reformátusok 1881 és 1941 között. Sőt, egy faluban, Balatonhenyén a 315, majd 299, azután 293 fővel a lakosság többségét alkották 1881-1910 között. Még 1941-ben is 213 fővel a népességnek több mint 1/3-át tették ki. Ez a lélekszám és ez a helyzet mára 26 főre zsugorodott. A boldogabb évtizedekben nem csak önálló lelkipásztor, de mellette segédlelkész is szolgált a gyülekezetben. Az 1970-es évek óta viszont nincs lelkésze a közösségnek, jobban mondva az egykori közösség töredékének. A több faluban is szolgáló lelkész jár át ide is meghatározott alkalmanként. 30-60 fös református közösség már csak 34 településen található. Közöttük nyolcra tehető azoknak a falvaknak a száma, amelyekben a 100 főt megközelítő, sőt, azt elhagyó volt a gyülekezet lélekszáma. Közöttük különösen szembetűnő Barnag, Öcs, Nóráp, Monoszló és Szentantalfa. Barnagon 170 fő apadt 35 főre, Öcsön 121 fő 32 főre, Nórápon a népesség 1/3-át jelentő reformátusság 150 személyből 37-re esett vissza. Monoszlón a 280 és 330 fő között ingadozó lélekszám mára 57-re csökkent. A lakosság többségéből szerény kisebbség lett! Itt ugyan reményre ad okot a tettre kész és az áldozatoktól vissza nem riadó gondnok személye, továbbá a létrehozott, igényes konferencia központ. Utóbbinál már csak arra kell nagyon ügyelni, hogy az arányok el ne tolódjanak és a templom ne a központ árnyékában létezzen, mellette ne váljon másodrendű szereplőjévé a hitéletnek. Szentantalfán 1910-ig a népesség többségét tették ki a reformátusok, 221; 184; 164 fővel. Mára elenyésző kisebbséggé váltak, 49 személlyel, a lelkipásztor rendszeres szolgálatát nélkülözve. Nem kevésbé figyelmet érdemlő Gyulafirátót, ahol közel száz fővel lett kevesebb a református lakosság. Kispirit esete ugyancsak elgondolkoztató. A reformátusok 135-153 fő között mozgó lélekszámukkal a népesség többségét alkották. Mára ez a létszám 45re zsugorodott, de még így is református többségű maradt a falu, ami a más felekezetű hívek lélekszámának hasonlóan drasztikus fogyására és a falvak fenyegető elnéptelenedésére egyszerre figyelmeztet! 61-99 fö reformátusságot számláló falu 16 van. Közöttük Balatonudvariban 160 főről 62-re, Kupon 379 főről 82-re, Lovason 254-ről 90 főre, Paloznakon 138 főről 85 főre, Pápadereskén 270-ről 78-ra, Pápakovácsiban pedig 203-ról 88-ra esett vissza a lélekszám. Közülük Lovason 1910-ben, 385