Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Balázs Kovács Sándor: A protestáns etika és a sárközi parasztság

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. A XIX. századi eleji leírások szerint természetes volt, hogy a fiatalok esetleges érzelmeit figyelmen kívül hagyva, a szülők a családi gazdaság érdekeire való tekintettel keressenek gyermeküknek házastársat. A sárközi református egyházközségek jegyzőkönyvei tele vannak olyan peres ügyekkel, amelyek a szerelem nélküli, érdekházasságok miatt robbantak ki: "Szabó Mihály szinte hat esztendő ólta vádolgatja feleségét Szél Susánnát, mind az Ekklésia, mind a Helység Elöljárói előtt azzal: hogy őtet éppen nem szereti a felesége: a honnét két, s három esztendeig sem hál véle — továbbá, hogy nyelves, káromkodó, tolvaj, átkozódó. Úgy hogy ezen tselekedeteivel megengesztelhetetlen gyűlölséget gerjesztett a felesége az ő szívében, s annál fogva kívánna tőle elválni. Szél Susánna, mint vádoltatott fél előállíttatott. Minekutánna az említett eleibe adattak: az elsőre nézve megvallotta, hogy igaz: mivel akkor sem szerette férjét, mikor hozzá ment. A mit ő mindenkinek kibeszéllett"

20 A népdalok igen szemléletesen és tömören fogalmazzák meg a kényszerített fiatalok keserveit: Jaj, de nehéz egy vánkoson feküdni, Aki egymást nem igazán szereti. Tudom én azt, próbáltam már öleget, De én áztat nem kívánom senkinek xxxx Nem szeretöm az uramat, nem bíz én, Ha ránézek keservesen sírok én. Sírok biz én, siratom a lányságom, Siratom a lánykori boldogságom.

21 "Egy 50 éves magyar pórnő, ki viszálykodásban élt élete párjával, a napokban megjelenik papja előtt és következőképpen nyitja panaszra ajkát: - Képzelje csak, kérem, tisztelendő atyám, az az én vén bolond uram félt engem (féltékeny). Pedig váltig mondom neki: - No már hallja-e keed, embör, ami délelőtt nem volt, délután nem lesz."

22 Az egyke eltorzította a családi élet egészséges fejlődését és sajátos "nőuralom" alakult ki. Viszonylag jobban örültek a leánygyermekeknek, mert azt jobban lehetett öltöztetni a híres sárközi viseletbe, ők voltak a családi vagyon cégérei. A vagyonos "egyes lányhoz" beházasodott szegényebb vőt kiküldték a szállásra dolgozni, a feleség kényelmesen élt, az idősebb nőrokonok irányításával cselédek végezték a házi munkát. A családi vagyon a faluban élő női családtagok kezében volt. A nők felszabadultságára jellemző, hogy - a korábbi gyakorlattól eltérően - a házasságkötés után is megtartották leánykori nevüket. Mindkét részről nagy volt az erkölcsi szabadosság, s a terméketlen, érdekből kötött házasságokban napirenden voltak a válások. 354