Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Balázs Kovács Sándor: A protestáns etika és a sárközi parasztság

Népi voí/ósossóg a Kárpát-medencében 6. A régi erkölcsi rend eltorzult, а közvélemény szemet hunyt а régi erkölcsi törvények és szabályok vétőivel szemben, sőt cinkosán egyetértett a bűnösökkel. A Sárközben társadalmi mértékben megtűrt szintre emelkedett a házasságtörés, főként a vagyonosabbak körében. Szeretőt tartott a férj és a feleség is. "Egyik kocsizott, a másik szekerezett." A szeretőtartásra mindkét fél hallgatólagosan jogot tulajdonított magának. Egy bátai idős adatközlő szerint "...mindenkinek van szeretője angyalom, aki egy kicsit is eleven. Kinek a komaasszony, kinek a szomszéd, kinek más. Csak a gügyögéknek nincs. Aki eleven, annak mindnek van, nőknek is, férfiaknak is, mer ez Isten rendelése. Kérdezze meg a debreceni papot, az is ezt fogja mondani, kan bassza a nőstényt. Ez az igazság.!"

23 A házasságon kívüli nemi kapcsolat bár általánosan elfogadott volt a sárközi társadalomban, sőt bizonyos fokig az egyén életrevalóságának fokmérője is, hiszen azt tartották — minden valamire való embernek van szeretője, de a látszatra ügyeltek. Megszólták azt akinek több szeretője volt: "Huncutnak köllött ám lenni. Úgy köllött csinálni, hogy ne tudják meg. Aki mindenkivel jóba volt, azt megszólták." ( Decs)

24 Míg más vidéken az asszonyok jelentős része nem sok örömét lelte a szexuális életben, a Sárközben sokkal több tüzesvérű menyecskéről, a nemi életet öröm forrásként megélő nőről szólnak a vallomások. A sárközi asszonyok felszabadultabb, emancipáltabb helyzete, a közvélemény toleranciája is kedvezett a férjüktől eltérő vérmérsékletű asszonyok szeretőtartásának, melynek legkézenfekvőbb, legkisebb veszélyforrással járó lehetősége volt, a valamelyik komával folytatott viszony. "Volt olyan férfi, nem tudta kielégíteni a feleségét, nem azért, hogy kicsi vót a szerszámja, hanem azért, mert hidegvérű vót, nem kellett neki csak nagy ritkán az asszony. Az meg tüzesvérű volt, nem hajtotta agyon magát a munkával, ráért a valagával foglalkozni, jobban igényelte a férfit. Na, most mit csináljon az ilyen asszony? Nem ment a falnak kicsapott az ura mellett, szeretőnek fogott másokat. Sok ilyen volt. A nótában is az van: Egy se asszony, ki nem kurva, Ki az urát egyszer-kétszer meg nem csalja. Ezt azután sokan szentírásnak vették. És ha találkozott egy olyan férfivel, aki rendesen lekezelte, jól esett neki, ahhoz nagyon ragaszkodott. Melegvérű volt, de mondták azt is az ilyenre, hogy fehérmája van. Az olyan nem bánta volna, ha reggel beleteszi az ember, és esteiig benne lenne, még azt is sajnálná, ha pisálni ki kellened venni." (Decs)

25 Az anyagi jólét indikálta női emancipációnak, a sajátos sárközi nőuralom355