Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Balázs Kovács Sándor: A protestáns etika és a sárközi parasztság

Népi voí/ósossóg a Kárpát-medencében 6. A régi erkölcsi rend eltorzult, а közvélemény szemet hunyt а régi erkölcsi törvények és szabályok vétőivel szemben, sőt cinkosán egyetértett a bűnösökkel. A Sárközben társadalmi mértékben megtűrt szintre emelkedett a házasságtörés, főként a vagyonosabbak körében. Szeretőt tartott a férj és a fe­leség is. "Egyik kocsizott, a másik szekerezett." A szeretőtartásra mindkét fél hallgatólagosan jogot tulajdonított magának. Egy bátai idős adatközlő szerint "...mindenkinek van szeretője angyalom, aki egy kicsit is eleven. Kinek a ko­maasszony, kinek a szomszéd, kinek más. Csak a gügyögéknek nincs. Aki ele­ven, annak mindnek van, nőknek is, férfiaknak is, mer ez Isten rendelése. Kér­dezze meg a debreceni papot, az is ezt fogja mondani, kan bassza a nőstényt. Ez az igazság.!" 23 A házasságon kívüli nemi kapcsolat bár általánosan elfogadott volt a sárkö­zi társadalomban, sőt bizonyos fokig az egyén életrevalóságának fokmérője is, hiszen azt tartották — minden valamire való embernek van szeretője, de a lát­szatra ügyeltek. Megszólták azt akinek több szeretője volt: "Huncutnak köllött ám lenni. Úgy köllött csinálni, hogy ne tudják meg. Aki mindenkivel jóba volt, azt megszólták." ( Decs) 24 Míg más vidéken az asszonyok jelentős része nem sok örömét lelte a sze­xuális életben, a Sárközben sokkal több tüzesvérű menyecskéről, a nemi éle­tet öröm forrásként megélő nőről szólnak a vallomások. A sárközi asszonyok felszabadultabb, emancipáltabb helyzete, a közvélemény toleranciája is ked­vezett a férjüktől eltérő vérmérsékletű asszonyok szeretőtartásának, melynek legkézenfekvőbb, legkisebb veszélyforrással járó lehetősége volt, a valame­lyik komával folytatott viszony. "Volt olyan férfi, nem tudta kielégíteni a fe­leségét, nem azért, hogy kicsi vót a szerszámja, hanem azért, mert hidegvérű vót, nem kellett neki csak nagy ritkán az asszony. Az meg tüzesvérű volt, nem hajtotta agyon magát a munkával, ráért a valagával foglalkozni, jobban igé­nyelte a férfit. Na, most mit csináljon az ilyen asszony? Nem ment a falnak ki­csapott az ura mellett, szeretőnek fogott másokat. Sok ilyen volt. A nótában is az van: Egy se asszony, ki nem kurva, Ki az urát egyszer-kétszer meg nem csalja. Ezt azután sokan szentírásnak vették. És ha találkozott egy olyan férfivel, aki rendesen lekezelte, jól esett neki, ahhoz nagyon ragaszkodott. Melegvérű volt, de mondták azt is az ilyenre, hogy fehérmája van. Az olyan nem bánta volna, ha reggel beleteszi az ember, és esteiig benne lenne, még azt is sajnál­ná, ha pisálni ki kellened venni." (Decs) 25 Az anyagi jólét indikálta női emancipációnak, a sajátos sárközi nőuralom­355

Next

/
Thumbnails
Contents