Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Balázs Kovács Sándor: A protestáns etika és a sárközi parasztság

Népi vallásosság о Kárpáf-medencében 6. Ismeretes Max Webernek az a megállapítása, amely szerint a reformáció, "az egész életmódot...végtelenül terhes" és komolyan vett szabályok béklyójába szorította. Más szóval: a Kálvin által képviselt szigor kiterjedt az egész életvitelre: a munkára, a hétköznapokra. A munkaerkölcs lényege, hogy szorgalmasan kell dolgozni. Max Weber utal arra, hogy a kálvinizmus épp azáltal fonódott egybe a kapitalizmussal, hogy a földi életre terelte a figyelmet: a munkát úgyszólván valláserkölcsi indítékokkal ruházta fel. A munka a kálvinista ember számára a hivatás szerepét tölti be. A munka valláserkölcsi indítékai abból az ótestamentumi tanításból származnak, miszerint isten azzal ajándékozta meg az embert, hogy ezen a földön élvezheti munkája gyümölcsét. Másfelől az anyagilag tönkrement, "lezüllött" emberről azt tartották, hogy Isten büntetése van rajta.

9 A meggazdagodott sárközi közép- és gazdag parasztok ezzel szemben egyre kevésbé végeztek személyesen is termelőmunkát, az alkalmi napszámosok, részesek, cselédek, béresek és bérlők dolgoztak helyettük. A gazdák csak irányították a munkát, állandóan úton voltak a szállások, a falu, a szőlők között, s hetenként többször bejártak a környékbeli piacokra, valamint tevékenykedtek a közéletben. Legfeljebb egy-egy szegényebb vőt "száműztek" a külterületi szállásokra, az idősebb férfiak legszívesebben a faluban és főként a szőlőben foglalatoskodtak. A nők tulajdonképpen be sem kapcsolódtak a mezőgazdasági termelésbe: továbbra is elvégezték a kerti és háztartási munkákat, a módosabbak cselédet fogadtak. Az ipari készáruk elterjedésével a háziipar is jórészt megszűnt, szabad idejüket szórakozásra, piperészkedésre fordíthatták, legfeljebb piacoztak. Gazdagságukra a községek így emlékeztek: "Mi mint községi elöljárók megválasztásunk perczétől fogva lelkiismeretes meggyőződésünk szerint más czélt előttünk létezőnek nem ismerhetünk mint múlt idők szabados jogaiból levont meseszerű jó anyagi helyzetben, mint egy saját zsírjában fuldokló, már anyagi és erkölcsi értékét vesztő s minden haladás ügy újításra megbénult községünket a jogviszonyok és anyagi helyzet ma már korlátolt határában is tettre és munkásságra villanyozzuk..." "midőn községünk tejjel-mézzel folyó Kánaán volt..."

10 A mértéktartás, de nevezhetjük szigornak is, a paraszti életszemlélet szerint erkölcsi törvény volt, mely a múltban és kötelező erővel hatott. Ez megmutatkozhat az anyagi javak jó beosztásában, az azokkal való szigorú gazdálkodásban, ezen kívül a szigorú és igénytelen táplálkozásban. A mértéktartás abból a szükségletből alakult ki, amely évszázadokon keresztül minden parasztcsaládot kötelezett: csak így biztosíthatta a család megélhetését, valamint azt, hogy minél több földet szerezhessenek A sárközi módos és középparasztság ezzel szemben pazarló életet élt. Hi350