Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Balázs Kovács Sándor: A protestáns etika és a sárközi parasztság

Népi vo/íósossóg о Kárpát-medencében 6. vatásos mesterekkel átépíttette falubeli házait, majd a szántóföldi szállások és a szőlőbeli tanyák jelentős részét is. Szobáikat modern polgári bútordarabokkal zsúfolták tele. A hagyományos faragott, festett bútorok és színes cserépedények divatja elmúlt. A férfiak polgári módon öltözködtek, a nők azonban tovább fejlesztették hagyományos viseletüket: a gyári készáruk hozzáadásával kialakult a legdrágább anyagokból készült, legszebb és legszínesebb népviselet. A XX. század fordulója óta azonban sokat veszített harmonikus szépségéből és mind nagyobb szerepet kaptak a polgári ruhadarabok. A kapitalista fejlődéssel együtt a meggazdagodott sárközi parasztság nagy léptekkel indult el a polgárosodás útján. "Tanult, iskolázott, szeret olvasni. A magyar történelemben, vallási kérdésekben elég jártas - írják róluk. - Énekes, dalos, kényes, táncos, könnyen élő nép, kinek a munkát és vagyont a hegy és a víz bőven szolgáltatják."" A birtokos parasztság szerette mutogatni gazdagságát: cselédjével nem ült le egy asztalhoz, nem ivott vele egy pohárból, de előfordult, hogy virtusból borral verette ki a vályogát. Általában szerette a feltűnést. Ez a parasztpolgári életforma sok ellentmondást, visszásságot rejtett magában. A gazdag- és középparasztok lakásaikat pl. polgári kényelemmel rendezték be, de legtöbbször nem használták. Gyönyörű viseleti darabjaik ládákban hevertek, a két világháború között már a díszítésük is bizonyos mértékig öncélú lett, majd kezdték áruba bocsátani. A sárköziek szellemi igényeit a komoly olvasmányok (Petőfi, Arany, Madách stb.) mellett hovatovább a nagyvárosi ponyva, selejtes folyóiratok kezdték kielégíteni. Sokat költöttek szórakozásaikra, szenvedélyeikre: a férfiaknak vadászbérletük volt, a nők üdülni jártak. A környékbeli és fővárosi mozikat, színházakat, szórakozóhelyeket gyakran látogatták. Evésre-ivásra és a különféle élvezeti cikkekre általában sokat költöttek. A vagyon és a jólét szabta meg társadalmi és politikai öntudatukat: "A búza- és kukoricaterméssel, ill. az értékesítési lehetőségek alakulásával tart lépést egyesek jóléte, ettől függ, hány új selyemszoknyát, röpit és kendőt kapnak a menyecskék, ez határozza meg a szekszárdi és bajai rőfös hasznát, és nagyjából ez dönti el még a képviselőválasztások eredményét is."'

2 A rátarti birtokos parasztság lenézte a vagyontalan, függő helyzetben élő falusi kispolgári réteget (kisiparosok, kiskereskedők, stb.) és leányaikat szívesen adták férjhez rangjukon felül. Gyermekeiket taníttatták ugyan, de az alsófokú középiskola (algimnázium, polgári) elvégzése után visszavitték a "vagyonba". Élesen elkülönültek a szegényektől, akiket a gúnyosan jöttéknek, jöttmenteknek hívtak. Az erkölcsi szférán belül a nemi erkölcs foglalja el az első helyet. Az erkölcs egyetlen részterületén sem találunk annyiféle törvényt, pontosan megfo357