Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Viszóczky Ilona: A hitgyakorlás formáinak változásai egy elöregedett közösségben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Viszóczky Ilona A hitgyakorlás formáinak változása egy elöregedett közösségben Egy észak-magyarországi falu, Tornabarakony példája A XX. század utolsó évtizedeinek néprajzi kutatását alapvetően meghatározta a társadalom és a kultúra egészében bekövetkezett változás, a hagyományosnak vélt állapothoz mérhető elmozdulás, átalakulás vizsgálata. Ez a problematika a vallási néprajz területén is megkülönböztetett figyelmet érdemel. Természetesen nem lehet általánosságban változásról beszélni, ahogyan nem létezett általában tradíció sem. Véleményem szerint, a közösségek és az azokat alkotó egyének vallásosságának, hitgyakorlásának formáit és esetleges változásait elsősorban a lokális társadalom szociológiai pontosságú vizsgálata mentén lehetséges feltárni. A vallásosságot és a hitgyakorlást befolyásoló tényezők roppant szerteágazók, kutatási beszámolómban csak ennek egy pregnáns példáját kívánom felvázolni: azt, hogy egy halmozottan hátrányos térség lélekszámában csökkenő, életkorában elöregedő társadalmának hitgyakorlásában milyen elmozdulások figyelhetők meg, s mindez miként befolyásolja a közösség egész állapotát, és milyen elvárásokat teremt az egyházi struktúra irányába. A görög katolikus egyház megalakulása Magyarországon az 1646-os ungvári uniótól datálható. Az egyházszervezet megerősödése és az egységes liturgikus gyakorlat kialakulása évszázadokon átívelő történelmi, művelődéstörténeti folyamat volt.

1 Az egyes görög katolikus egyházközségek történeti múltja, a közösség etnikai eredete a XX. század elejéig kihatóan befolyásolta a vallásgyakorlást és a népi vallásosság helyi elemeit. Az egyházi struktúra a római katolikus egyház keretein belül őrzi a keleti egyház örökségét, liturgikus sajátosságait, de egyaránt táplálkozik a latin kultuszformákból is. A görög katolikus hívek közösségeiben nagyon erősen megőrződött a vallási identitás, ugyanakkor a különböző területekről betelepített és bevándorolt ruszin, román, szlovák etnikum rövid idő alatt kétnyelvűvé vált, majd néhány generáció alatt elmagyarosodott. A görög rítusú egyházon belül a keleti szertartásrend és hagyományanyag megőrzése mellett az unió időszakától nyomon 335