Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Gulyás Gáborné Kiss Bernadett. Deszakralizált ünnepek

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Murony és ünnepei Az ünnepek általános jellemzői és az azokat befolyásoló tényezők után a muronyi emberek ünneplési szokásait mutatom be úgy, hogy a számos ünnepből kiválasztottam két — számomra és az adatközlőim számára is igen fontos — ünnepet: a névadót és az esküvőt. Ezek két emberi életfordulóhoz, a születéshez és a házasságkötéshez kapcsolódnak. Mindkét ünnephez átmeneti rítusok egész sora kötődik, de mégis számomra két különböző típusú ünnepről van szó. A névadó egy olyan néhány évtizede „kitalált" ünnep, amely a vallást elutasítók számára, a keresztelőt pótló szertartásként él. Tehát általában — ritka kivétellel — akinek volt keresztelője, annak nem volt névadója, és fordítva. Persze ehhez hozzájárul az is, hogy ez a társadalmi szertartás, a névadó nem kötelező. Ellentétben az esküvővel, melynek során a polgári ceremóniát mindenképpen kötelező megtartani. Azonban, hogy a párok milyen polgári esküvőt terveznek maguknak, mennyire fontos nekik ez a polgári szertartás, az is befolyásolja, hogy milyen a világnézetük, gondolkodásuk. És persze megválaszthatják azt is, hogy kívánnak-e egyházi szertartáson részt venni. Ezt a két ünnepet vizsgáltam tehát, leginkább a vallás-ateizmus szempontjából. Tud-e egymás mellett élni, és ha igen, hogyan a szent és a profán, a vallásos és a vallástalan ünnep, ünneplés? Ezek az ünnepi szertartások tükrözik a résztvevők gondolkodásmódját, világnézetét, szimbólumrendszerük értelmezésével a gondolkodásmód jellegzetességeire is fényt deríthetünk. Muronynak, ennek a kis Békés megyei falunak a története a XIII. századra vezethető vissza. A török időkben teljesen elnéptelenedett a környék más kistelepüléseihez hasonlóan, és mint pusztát, Békés városához csatolták. így a XIX. század végétől a békési gazdák kaptak itt földeket, majd a XX. század elejétől megkezdődtek a tanyás építkezések is. Az I. világháború után, a 20-as évek elején osztották fel a beltelkeket, és Békésföldvár néven újra önálló községgé vált a több száz évvel korábban kihalt falutól nem messze. A néhány házból igazi utcasorok csak a 40-50-es években, már a politikai változásokkal, a szocializmus időszakában alakultak ki.

12 Az uralkodó elit, a kommunista párt vezetésével megalakította az emberek megélhetését biztosító termelő szövetkezetet és az állami gazdaságot. Ekkor kezdte meg működését az általános iskola és a könyvtár is. Persze ilyen politikai és társadalmi körülmények között nem indult be a vallásos élet, a vallásos társulatok, nem építettek templomot, és saját papja sem volt a falunak. így egy érdekes helyzet állt elő: egy új, saját hagyományok és múlt nélküli közösség kezdte meg az önálló életét. A politikai változások erős szemléleti változásokat is létrehoztak a kultúrán és az oktatáson keresztül. A központilag irányított és ellenőrzött iskolarendszerben sem kapott helyet a vallásos nevelés. Az itt született gyerekek már nem csak a családban, de a környezetük310