Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Gulyás Gáborné Kiss Bernadett. Deszakralizált ünnepek

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. ben sem láttak maguk előtt példát a vallásos gyakorlatra. Azonban arról nem beszélhetünk, hogy ez az élet rituálék nélküli lett volna. A korábbi túlnyomóan vallásos ünnepek és szokások helyét átvette a szovjet mintára átalakított társadalmi rituálérendszer, amelynek fontos elemei lettek a tömeges politikai ünnepek. De az emberekből nem lehetett gyökerestől kiirtani az évszázados vallási hagyományokat, így — ha megváltozott formában is, de — ezek is továbbéltek valahogyan, egymással keveredve és új rendszert alkotva. Én ennek az ún. szinkretizmusnak a jellegzetességeire, tulajdonságaira, kialakulásának körülményeire voltam leginkább kíváncsi a gyűjtésem során. A névadó A névadó megtartásának szokása a 60-70-es években kezdődött. A keresztelő mintájára konstruált ünnep azok számára, akik egyik egyház, illetve vallás tanításait sem tudják elfogadni. A névadó szocialista eredetű ünnep, de máig fennmaradt, mint a születéskor választott utónév ünnepélyes kihirdetése alkalmából rendezett szertartás. Lényege az, hogy ahogy a keresztelőkor az újszülöttet az egyház, a keresztény közösség tagjává fogadják, úgy fogadja be a névadó ünnepeltjét a profán társadalom, főleg az az emberi közösség, amelyikben a szülők élnek és dolgoznak. A névadónak a szocializmus időszakában erős politikai tartalma is volt: az ünnepeltet nem csak egyszerűen a társadalom, hanem a szocialista társadalom tagjává fogadják. A szocializmus eltűnt ugyan, de a névadó szokása megmaradt. És az interjúkból az derül ki, hogy nem kényszerűségből. Talán a megszokás és a több évtizedes hagyományok ereje is belejátszik ebbe, de azt hiszem, hogy a nem vallásos embereknek is szükségük van ilyen szertartásokra. A névadó mai menete és felépítése megegyezik a szocialista szertartással, persze leszámítva a nyakkendőátadást és az ünnepi beszéd politikai tartalmának változásait. A mai beszédek már inkább a család, mint a munkahely fontosságára fektetik a nagyobb hangsúlyt. Kiemelik a szülők, nagyszülők felelősségét, a szeretetteljes nevelést és a névadó szülők — akiket majd keresztszülőknek hívnak —jövőbeni támogatásának szükségességét. Muronyban a legtöbb gyereknek tartanak névadót, ez a szám az anyakönyvvezető tájékoztatása szerint évente kettő-három. A harminc- negyven évesek között még elvétve akad, akit meg is kereszteltek, vagy csak keresztelője volt, de a hozzám hasonló huszonéves korosztályban nem tudok olyanról, akit meg is kereszteltek volna. Esetleg csak később, tizenévesen: „Zolit

13 évesen keresztelték meg, de a nagymamája akarta nagyon. Hajnalt meg azért, hogy ha a baba megszületik, őt is megkeresztelhessék. Engem meg most az egyházi esküvő miatt." Az én szüleimet szokás szerint még megkeresztelték, de a nagyszüleim már nem nevelték őket vallásos szellemben. „Én nem akartam őket megzavarni. 37 7