Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Szakrális helyek, építmények, ábrázolások. Liturgikus tárgyak, textilek - Kövesdi Mónika: Szakrális jelentésváltozások a tati Kálvária-kápolna esetében

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. választó és összekapcsoló megoldásával. Ugyanakkor Krisztus keresztelése az a téma, amely Keresztelő János életének főjelenete, és leggyakrabban ábrázolt témája. A kép hőse tehát nem az Epifánia Krisztusa, hanem Keresztelő Szent János, akit ez esetben nem a megszokott bárány, hanem maga az ábrázolt történet attribuai, s aki e helyen — az oltárkép helyén — mint a kápolna patrónusa kapott helyet. A boltozat csegelyein egyébként — Mohi Adolf leírásából tudjuk — Keresztelő János életének további négy, grisaille-ban megfestett jelenete volt látható. Egyértelmű tehát, hogy a mindannyiunk által Kálvária-kápolnaként emlegetett szenthely az 1755 utáni időkben is Keresztelő Szent János védnöksége alatt állt, csakúgy, mint az az egyház, amelynek az emlékét őrzi. A falképek ikonográfiái programjának tisztázása így még inkább megerősíti azt a felismerést, hogy a Kálvária-domb szakrális együttese nem egy ütemben készült, tartalmában és funkciójában nem összefüggő koncepció hívta életre, hanem az utókor szemlélete kölcsönzött új etimológiát annak. Ezek szerint az újabb paradigmaváltás akkor következett be, amikor az egykori egyház emlékét megörökítő kápolna jelentése a kálváriaállítás során szinte észrevétlenül bővült, illetve átalakult: a Keresztelő János-kápolna Kálvária-kápolnává vált. A művészettörténész bizonyosságot nyert a kápolna patrocíniurnára vonatkozóan. A levéltári adatok persze nyilvánvaló bizonyítékot is szolgáltatnak ezzel kapcsolatban. A Keresztelő János-tisztelet mára elhalványult, de hosszú ideig eleven nyomait a piaristák História Domusa, az uradalmi számadások és levelek támasztják alá. Az 1755-ös évben fizette ki az uradalom a „Heyligen Joannis Capelln"-en dolgozó pozsonyi festő, Johan Peter Bader munkáját, valamint a kőművesmester Jacob Fellnerét, a kőfaragó Christian Wissnerét és az asztalos Michael Steyerdtét.

18 A piaristák házi krónikája szerint 1765. június 24-én ünnepi processioban indult a diákság „ad Tempellum S. Joannis Bapt. Nobis Vicinum", a következő évben „ad Sacellum D. Joannis Baptistáé in Monte".

19 Az 1766-os bejegyzés még hozzáteszi, hogy a város ősi hagyománya szerint, népes körmenet vonul e napon a hegyen lévő Keresztelő Szent János-kápolnához, amelyet tiszteletreméltó, régi kövekből építtetett méltóságteljes formában a kegyes életű régens, Balogh Ferenc. Mohi Adolf úgy véli, hogy 1771-ben szűnt meg a templom búcsúja, amikor az ünnepek számának csökkentése során Keresztelő János ünnepét is törölték.

20 Mindenesetre ez az az időszak, amely a hivatalos Szent János-tisztelet végét hozza, és a kálvária-állítás s ezzel együtt a kálváriakultusz kezdetét jelenti. Ennek ellenére a kis kápolnában a nagyböjti és nagypénteki szertartásokon túl még hosszú ideig Keresztelő János napján is mondanak misét.

21 27