Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Szakrális helyek, építmények, ábrázolások. Liturgikus tárgyak, textilek - Kövesdi Mónika: Szakrális jelentésváltozások a tati Kálvária-kápolna esetében

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. Miután tudjuk, hogy a Golgota-csoport és a kápolna nem szerves, koherens egész, kevésbé csodálkozunk azon, hogy miért maradt csonka az együttes, hogy miért nem készültek hozzá stációk. Gondozására rendelt remetelakás viszont volt, s a korábbi plébániaházból kialakított épületet még a XIX. század végén is nyilvántartották,

22 sőt ismerjük hajdani lakójának, Pachomius remetének nevét is.

23 Ez az építmény az idők során cselédlakásként beleolvadt a környező telkek sorába. A kápolna használatával, Keresztelő Szent János helyi kultuszával kapcsolatban még egy dolgot kell megemlítenünk. Mohi Adolf a tatai céhek vallási szokásainak ismertetése során mondja el, hogy a tatai fazekas céh ünnepe Keresztelő Szent János napján volt.

24 Mesterségüknek nincs kimutatható köze Szent Jánoshoz — nem úgy, mint a mészárosoknak és csizmadiáknak, akiknek tatai testületi zászlóin meg is jelenik alakja, attribútuma, az Agnus Dei báránybőrének okán.

25 Talán nem túl merész a feltételezés, hogy a domb közvetlen tövében lévő utcákban (az egykori Fazekas, Temető és Kálvária utcákban) lakó fazekasok azért választották védőszentjüknek éppen Keresztelő Jánost, mert lakóhelyük körzete a magasan kiemelkedő, jól látható kápolna közelségében, annak hatósugarában volt. A népi vallásosság tekintetében kitüntetett szerep jutott a kápolnának. Mohi Adolf emlékezik meg a fogadalmi képecskék sokaságáról, amelyektől a falképrestaurálás ürügyén tudta megszabadítani a kápolna falait.

26 Leírja továbbá, hogy az oltárra 191 l-ben böjti oltárképet, az oldalfalakra pedig 1912ben stációképeket állíttatott — ezekkel a tárgyakkal nyilvánvalóan a Kálváriakápolnát kívánta (végre) illő módon felszerelni. Mohi említést tett továbbá könyvének „néprajzi dolgokról" szóló fejezetében arról, milyen nagy tisztelet és népszerűség övezte a kápolna harangját. Az 1650-ben öntött harangot — amely tehát a korábbi egyház öröksége, relikviája, ereklyetárgya — lélekharangként használták, és már súlyos betegség esetén is megkondították.

27 Ez esetben bizonyára a magaslat adottsága és a kálvária-funkció játszott szerepet a szokás elterjedésében. (A harang tisztelete egyébként tovább él: a harang-ereklyét a használaton kívüli kápolnából a háború után a nagytemplomba vitték át.) A jelentésváltozásoknak és jelentésváltozatoknak ezen gazdagsága, összefonódása, szimultaneitása ma már nehezen érthető és értelmezhető. E tekintetben csak a több tudományterület általi, komplex megközelítés hozhat végleges eredményt. Számomra, művészettörténészként, egy ikonográfiái észrevétel adta meg a kiindulópontot a szenthely vizsgálatához, amelyet megpróbáltam ugyan történeti, levéltári és néprajzi források szempontjából is feltárni, de ezt az elemzést csak egy, az én szerény munkámnál árnyaltabb és alaposabb kutatás teheti majd tökéletessé. 28