Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)
Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Demeter Éva: Egyetemi hallgatók megtérés-történetei
Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. va, akaratlan is tanuja voltam a beszélgetéseknek. S akkor az első év után nyáron elhívtak engem is egy ilyen táborba Lesre, amerikai tábor volt. Na és hát ott volt az első alkalom, amikor tényleg megláttam azt, hogy mi is ez, hogy keresztyén élet, és hogy hallottam Jézus Krisztusról, Isten fiáról, ami azért elég furcsa, hogy ilyen későn hallottam erről, hogy Isten fia, és hogy megváltott a bűnöktől. Tehát úgy érzem, hogy nagyon sokan ezt tudják, de én valahogy ... nem tudom, olyan furcsa az, hogy meg se ütött ennek a híre, tehát hogy soha nem hallottam azelőtt erről. Ezt most úgy szeretném érteni, nem hogy füleimmel nem hallottam, de egyszerűen nem hallottam ezt úgy elmondva, hogy ennek valami fontossága is van. Prédikációk alkalmával hallja ezt az ember, de... nem tudom, hogy mondjam. És ami azt hiszem számomra a legfontosabb volt, hogy életben láttam embereket egészen másképp élni, tehát a kettő így együtt volt az, ami arra késztetett, hogy felkapjam a fejemet, hogy itt valamiről van szó, fontos dolgokról, amiket én nem tudtam, és így akkortól kezdve elkezdtem járni ifire és úgy nagyon a peremén állottam, de úgy elmentem erre-arra a közösségbe. Nem történt egy ilyen nagy radikális semmi tulajdonképpen, de olyan nagy szemeket meresztettem úgy a dolgokra és olyan nagy felfedezés volt az, hogy megismertem embereket, akik nagyon kedvesek voltak nekem és egy döntés, a pillanat, az amit úgy számon tartok, amiről úgy gondolom, hogy fontos a számomra, az rá egy évre következett. A következő évben szintén Lesen volt egy olyan beszélgetésem Feri bácsival, amikoris úgy elmondtam neki, hogy most már elég sok mindent hallottam, meg tudok, és hogy úgy érzem, hogy én nem tudok Krisztus mellett dönteni ilyenként, hogy az életem középpontjában és hogy ezt csak akkor tudnám elképzelni, ha valami nagyon megrázó történne, vagy egy nagyon pozitív dolog, ami egy kicsit csodaként hatna, vagy egy nagy trauma, mit tudom én, a körünkben voltak olyan emberek, akiknek valami által kiéleződött ez. És ami úgy megdöbbentett - és tulajdonképpen nem is infoormáció volt, hanem inkább úgy érzem, hogy megérett bennem -, azt mondta Feri bácsi, hogy őrizzen meg engem attól az Isten, hogy el kell jusson velem odáig, hogy ilyen helyzettel állítson Krisztus elé. De lehet most is dönteni, lehet minden —úgymond-jel nélkül vagy élmény nélkül vagy érzelem nélkül dönteni Krisztus mellett. Akkor valahogy úgy nem volt információ az, amit mondott, hanem tényleg azt éreztem, hogy nem érzek semmit, hogy a gondolatvilágomban nincs semmi változás, csak egyszerűen, hogy egy ilyen egzisztenciális helyzet lekerekedett, hogy nemcsak hogy az agyammal beláttam, de valahogy úgy az egész lényemmel beláttam azt, hogy ez tényleg így van, hogy nevetséges az, hogy én jeleket kívánok, hogy azt kívánom, hogy arra tudjak vissszautalni, hogy bennem egy nagy érzelmi valami történt, ami - úgymond - Krisztussal találkoztam. És tényleg csak ennyi történt, hogy életemben először imádkoztam. Leültem azért imádkozni azon az estén, hogy Jézus én nem tudom, hogy egyáltalán hogy van, meg hogy lehet hozzádd menni, de hogy én kérlek hogy légy irgalmas hozzám. És aztán ennyi az egész, hogy azóta nem lettem se jó ember, se nem tudok felmutatni így változást az életemben, de... Meg azóta csak annyi van, hogy ezt nem tudom, meg nem is akarom visszavonni, amit ott elmondtam. És hogy bármiben megrendülök, tudom, hogy ezt a mondatot elmondtam és ...nem tudom egy kicsit azt érzem, hogy azért néha mintha - lehet, hogy furcsa -, de úgy mintha boldogtalanabb lenne az életem, nem tudom, most sokkal nehezebb és néha odáig juttok vele, hogy megkérdőjelezem, hogy akkor valóban van szabadításom hogyha nincs örömöm, meg szabadságom. Van, amikor egészen sokmindent elvesztek, az az érzésem, hogy már Krisztust is, de annyit tudok mindig megtartani csak... meggyőződésem, hogy nincsen más út. Nem tudom, lehet, hogy ezt is el lehet veszíteni, de ezt még nem tudom visszavonni." (G. T. sz. 1 97 1 ) 3. „Most nem tudom dátumhoz kötni, vagyis utólag próbálom megmagyarázni azt, amit végül is nem lehet megmagyarázni. Megismertem egy lelkészt, aki túl azon, hogy beszélt az igazságról, nagyon hitelesen meg is élte mindazt, amit a szószékről prédikált, ami egy eléggé kivételes esetnek számít, sajnos, közöttünk. Nekem nem voltak sosem problémáim azzal, hogy 276
