Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Schleicher Vera: Egyházi ünnep vagy világi szórakozás?

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. már igazi, „idegen" közönség előtt folyó színjáték volt, melynek legfontosabb jelenetei a városka fontosabb csomópontjain tett megállók voltak. Ilyen csomópont volt Újváros és a főutca határa, ahová az újvárosi napszámosok és csámpapusztai katolikusok sereglettek, hogy a kidobolás után csatlakozzanak a menethez, vagy a központ, ahová a nemesi kúriák körül lakó iparosok, napszámosok és értelmiségiek sétálhattak le, ha kíváncsiak voltak a menetre. Fontos mozzanata volt a felvonulásnak a főutca birtokbavétele, amely mindhárom egyleti felvonulás számára a két leginkább idegen csoport: a zsidók és a Dunára futó utcákban lakó reformátusok felé történő bemutatkozás lehetőségét jelentette. A tér birtokbavételében és használatában is kifejeződő társadalmi viszonyrendszer áttekintése után vegyük szemügyre a szüreti mulatság világképének másik fontos elemét: a felvonulásban és bálban mint színpadi produkcióban kifejeződő üzenetet, mely nem más, mint a közösség önmagáról alkotott képe. A helyesnek tartott viselkedés, öltözködés és életvitel megjelenítésének természetesen számtalan más ünnepi alkalma is adódott: a lakodalmi szokásoktól az iskolai március 15i ünnepségeken keresztül egészen a húsvéti körmenetig. A szüreti felvonulás mint a közösségi normák megjelenítésének alkalma azonban több ponton is eltér ezektől. Elsőként mindjárt abban, hogy az ünnep elsődleges tartalma - azaz maga a szüret - ezúttal háttérbe szorul, nagyobb teret engedve az ünnep másodlagos céljának: önmagunk ünneplésének. Másrészt a felmutatott önkép itt egyúttal egyfajta közösségi jövőkép is, hiszen a szereplők egytől egyig 16 és 26 év közötti, még nem házas fiatalok, azaz a közösség jövőjének letéteményesei. A harmadik jellemző vonás az, hogy e kép megfogalmazása helyenként humoros, sőt ironikus. Gondoljunk csak a kisbíró hirdetményeire, melyek a közösség életében bekövetkezett visszás, szokatlan eseményeket humoros formában foglalták össze, lehetővé téve az eseményekkel kapcsolatos feszültségek oldódását. Humoros formában, mintegy megszelídítve jelenítődtek meg a világban létező „sötét erők" is, ezúttal a társadalom peremén élő drótostótok, kéményseprők, paprikajancsik és a gyerekek arcát bekormozó cigányok jelmezében. Ez a korom azonban lemosható volt, és a világban működő erők egyensúlyát biztosítandó a maszkások eleve a menet végén: az utolsó kocsin vagy az után kullogva kaptak csak helyet. (A csoportképeken pedig mindig a főszereplők lábánál látjuk őket.) A menet elején ezzel szemben a felvonulás főszereplője, azaz a közösség által ideálisnak tartott pár ült, mégpedig hintóban. A bíró és bíróné kiválasztása a szüreti mulatság legfontosabb eseménye volt, egész évben készültek rá, latolgatva az esélyeket. A szerep eljátszásának feltétele a feddhetetlen erkölcs, valamint a szépség volt - a két parasztegylet bírónéjának feltétlenül „pirospozsgás telt arcúnak és faros-bögyösnek" kellett lennie. Fontos szempont volt a szülők tehetőssége is, hiszen a bíróné kikérése látványos megvendégeléssel járt együtt - nem egy kikérést disznóvágás előzött meg!

12 A bírónak és bírónénak továbbá jegyesség felé 261