Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Schleicher Vera: Egyházi ünnep vagy világi szórakozás?

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. közelítő szerelmes párnak kellett lennie: a közösség határozott elvárása volt, hogy legkésőbb a következő évben házasodjanak össze, s máig számon tartott csalódást okozott, ha erre valamiért nem került sor. A katolikus egyletekben a két főszereplő kiválasztásában a döntő szó a papé volt, mint ahogyan ő határozta meg a további párok, azaz a csőszlányok és csőszlegények helyét is a menetben. Az első kocsira a jövő évi bíró és bíróné szerepek várományosai kerülhettek, míg az év során illetlenül viselkedőket például

„Müller tisztelendő a menet végére küldte", de sor kerülhetett a felvonulásból való kitiltásukra is. A közösségi értékítéletet jelenítette meg a még udvarló nélküli lányok helye a menetben: ők nem kerülhettek fel a kocsikra, hanem mögötte vagy előtte vonultak párosával. Rangosabb hely jutott a még el nem kötelezett, lóháton parádézó legényeknek: nekik el-elszakadva a menettől alkalmuk nyílt közszemlére tenni, mennyire szemrevalóak, hogyan ülik meg a lovat, hogyan bánnak az ostorral, és nem utolsósorban, hogy milyen szép, jóltartott lova van az apjuknak. Figyelemreméltó epizódszereplők a menetet az egyletek helyiségében váró pedagógusok, azaz a felekezeti iskolák tanítói, akik kifejezetten azzal a szándékkal jelentek meg, hogy „lássák mi lett a lányaikból, fiaikból... hogy büszkélkedjenek". Fontos hordozói voltak a korszak - részben éppen a vallásos egyesületek segítségével közvetített - mesterséges és idealizált paraszti világképének a mulatság díszletei, kellékei és kiegészítő elemei - érdemes tehát ezeket is felsorolni: • A versengve feldíszített kocsik és lovak, mint a földjeiket a válságos években is gyarapítani tudó, politikai szerepvállalásra is törekvő középparasztság gazdasági erejének szimbólumai jelentek meg. Mivel a szereplők ,jelmeze" nem adott lehetőséget egyéni megoldásokra, a családok versengésének terepe - a kikérést kísérő vendéglátás mellett - éppen a kocsik és lovak minél pompásabb díszítése lett. • A szőlőlugast díszítő termények és péksütemények, melyek a betakarításra, s ezen keresztül a gazdasági év egészére emlékeztetnek, a paraszti munka „eredményeit" hivatottak hirdetni. • A bál előtt elhangzó, hazafiasságra buzdító szavalatok helyi szinten a rohamléptekkel magyarosodó paksi németség nemzeti érzelmeit jelenítették meg. Tágabb összefüggésben azonban e közjátékkal a katolikus egyház társadalmat átnevelő törekvései, a valláserkölcsi alapon álló hazafias, keresztény-nemzeti értékekre épülő kultúrpolitika talált utat magának a „népszokás" szerkezetében. • Fontos kellék a szereplők jelmeze: az ún. „magyar ruha", mely a polgárosodó paksi parasztság és iparosság „népies illúzióit"

13 és hazafias elkötelezettségét egyaránt megjelenítette. Országos elterjedtsége ugyanakkor az 1930-as évek magyar művelődéspolitikai programját, a vidéki kultúrtevékenység mesterséges uniformizálását jelzi.

14 262