Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Schleicher Vera: Egyházi ünnep vagy világi szórakozás?

Nép/ vallásosság a Kárpát-medencében 6. sadalmi presztízsüknek megfelelően más-más formában kapcsolódtak a mulatságokhoz, így a zsidó kereskedőcsaládok tagjai a lehető legtávolabbról, azaz a Fő utcai házak ablakaiból, míg az egyleti tagdíjat fizetni nem tudó napszámosok és cselédek, valamint a zömében református hajós- és halászcsaládok valamivel közelebbről, az udvarokra vagy az utcára tódulva nézték a felvonulást. A település városias jellegének fenntartásában fontos szerepet játszó értelmiségiek, hivatalnokok, tisztviselők valamint a birtokos családok tagjai vallási hovatartozástól függően - mint az egyletek pártoló tagjai vettek részt a mulatságok szervezésében és anyagi támogatásában. Sajátosan tükröződnek a felvonulások rajzolta képben a település nemzetiségi és vallásfelekezeti arányai. Paks XVIII. századi újratelepítése kisebb részben magyar, nagyobb részt német jobbágyokkal történt. Bár az eredetileg 70 %-nyi német lakosság száz év leforgása alatt nagymértékben elmagyarosodott, a nemzetiségi elkülönülés bizonyos jelei a XX. században is fennmaradtak. A katolikus németségnél mind nyelvében, mind szokásaiban jobban őrizte német identitását a hajdani telepesek leszármazottainak evangélikus vallású közössége. E kis létszámú - az összlakosságot tekintve mindössze 10 %-nyi evangélikusság ereje, s ugyanakkor különállása az önálló szüreti mulatság szervezésében is megmutatkozott. A három felvonulás közül az övék volt a legkevésbé népes, ám a visszaemlékezők 70 év távlatából sem mulasztják el megjegyezni, hogy „abban a menetben vonultak, a legszebb, leggondozottabb lovak, s a legszebb kocsik"." Bár a szüreti bál az evangélikusoknál sem volt zártkörű, ezt az összejövetelt látogatta a legkevesebb idegen egyletbeli legény és lány, akit zavart, hogy „ezek még akkor is németül varcogtak". A városka lakosságának mintegy 70 %-nyi népességét képviselő katolikus egyház fölénye a két katolikus egylet két felvonulásában mutatkozott meg: ők tehát éppen kétszer annyi ideig, s legalább ötször annyi résztvevővel tudtak megjelenni azon a színpadon, amellyé a felvonulások idejére Paks utcái változtak. Nemzetiségi szempontból mindkét egyesület társadalmi bázisa vegyes volt: a magyarok a legényegyletben míg a németek a parasztegyletben voltak többségben. Összhangjuk hitelesen jelenítette meg azt a társadalmi békét, amely a paksi nemzetiségek együttélését a történelem folyamán döntően jellemezte. Ugyanakkor az iparosság társadalmi presztízsét jelzi, hogy bár az iparos legények el-eljárogattak a másik katolikus egylet szüreti báljára „megtáncoltatni a szép parasztlányokat", a maguk szüreti bálját mindig többre tartották, mert „a pógárgyerekek nem tudtak viselkedni... mindig a présházakban kezdték a szüreti mulatságot, aminek nem szokott jó vége lenni". Ezzel függ össze, hogy az iparos szüreti bálon a pógároknál még a református vallású iparos legényeket is szívesebben látták. E nyitottság oka az volt, hogy a Legényegylet - bár a katolikus egyház szigorú fennhatósága alatt működött - egyszer259