Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Schleicher Vera: Egyházi ünnep vagy világi szórakozás?

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Schleicher Vera Egyházi ünnep vagy világi szórakozás? A paksi szüreti felvonulás világképe A szüreti felvonulás szokása az 1920-as évektől meglehetősen hasonló formában zajlott a magyar nyelvterület településein, árvalányhajas kalapokról és magyar ruhás vidám ifjakról szóló sablonos beszámolókra késztetve az újságírókat és a népélet kutatóit. E miniszteri rendeletben is szabályozott,

1 egységes forgatókönyv alapján felépülő szokás mindezidáig nem különösebben hozta lázba a magyar szokáskutatókat. Ennek oka egyrészt talán az, hogy új keletű, kitalált hagyományaink sorába tartozó szokásról van szó, másrészt az, hogy - bár a szüreti mulatság egyedi, s így önálló jelentést hordozó eseménysor -, az őt alkotó szokáselemek (az utcai vonulás, a maszkos alakoskodás vagy a táncmulatság) mind a naptári év, mind az egyéni életút egyéb szokásaiban is megjelennek, és értelmezésük is ezek összefüggésrendszerében történik meg. Ráadásul a szokás hátterében a XX. század első felében általában a faluközösséghez szorosan nem tartozó személyek (jegyző, tanító, leventeoktató) vagy felülről szervezett csoportosulások (leventeegyesületek, legényegyletek, gazdakörök, tűzoltóegyesületek

2

) állnak, melyeknek mint „organizált struktúráknak" vizsgálatát hosszú ideig nem tekintette feladatának a társadalomnéprajz.

3 Mindezek ismeretében meglepő tanulsággal járt a hajdani nagyközségben, Pakson végzett néprajzi gyűjtőmunka, melynek során világossá vált, hogy az 1920-as évek végétől 1946-ig a település szinte legjelentősebb társadalmi eseményének számított az évente megrendezésre kerülő szüreti felvonulás és bál. Az esemény jelentőségének megítélésében elsősorban a paksiak emlékezete volt segítségemre, amely 60-70 év távlatából pontosan megőrizte például a felvonulás főszereplőinek nevét, a fogatok számát, a menet útvonalát vagy a megállók helyét. A családok jelentős része őriz továbbá olyan fotót, amely egy-egy ünneplőbe öltözött csőszpárt, de még gyakrabban a résztvevők csoportját ábrázolja. E bekeretezett csoportképek sok házban a mai napig a szoba falán a fontosabb családi fotók (esküvői, elsőáldozói vagy konfirmációs, illetve katonaképek) között díszelegnek. A hajdani szüreti mulatságok fontosságát sejteti az a szenvedélyes vita is, amely az utóbbi években, a szokás felújítása kapcsán bontakozott ki, erőteljes kritikai észrevételeket fogalmazva meg az őslakos paksiak részéről.

4 255