Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Csáky Károly: Egyházi körmenetek néhány Ipoly-menti faluban

Nép/ vallásosság о Kárpát-medencében 6. Mán minket onnan a templomtó' figyeltek a fölsőtúriak. A harangok aggyig szótak, még el nem értünk a templomho'. Akkor oszt kimentünk a temetőbe. Még emlékszek arra is, hogy egísz ott Palást felé ahugy megyünk, ott van egy feszület, még ánná is vótunk. Ez vót hétfőn, kedden. Akkor szerdán elgyüttek ide azok a középső faluba, Középtúrra." Eme keresztjárások esetében a plébániaközség és a filiális községek lakói tehát egymás településeit is kölcsönösen felkeresték.

15 Az Ipoly mentén a Mária-kultusznak szintén erős gyökerei vannak. Mária születésnapját (szept. 8.) az egyház már a VII. században is ünnepelte, magyar elnevezése — Kisasszony — a XV századig vezethető vissza. A KözépsőIpoly mente több községében a vallásos asszonyok ilyenkor kimentek valamelyik dombra, hogy onnan nézzék a felkelő napot. Azt tartották, hogy aki nézi a napfelkeltét, az meglátja benne Máriát és a nap körüli rózsákat. Kistúron így idézték az e napon történteket: „Kisasszony napján, ami van itt a kössígbe' az a kis kápolna, oda szoktunk járnyi mindég hajnalba'. Imádkoztunk, énekőtünk, vártuk a napkeltét. Azzal köszöntöttük a Kisasszonyt." Az adatközlések szerint ők már semmi különöset nem láttak a napban, csupán szokásos ájtatosságukat végezték a szabadban. Ám a felkelő Napot mégis szemügyre vették, s ezzel kapcsolatban ezt jegyeztem le: „Korán reggel szabályszerűen bele lehetett néznyi a Napba, úgyhogy nem vette el az ember szeminek a fényit. Szabályszerűen ollyan gyönyörűen látszott a vörössíg. Nem mondom, hogy ezt láttunk, vagy azt láttunk benne, de szabályszerűen a napocskába lehetett látnyi." Emlékeztek a reggeli napvárásra Kelenyén is: „Jártunk reggel ki ide a partra, mennéznyi a Napot. Ollyan nagyon szépen kelt, pirossan. Nem úgy, mind máskor. Csak úgy szátak a csillagok belőle." Egyes helyeken, így Paláston is, körmenetet tartottak. A XIX. század eleji törökkápolnához, egy Mária-szoborral ellátott képoszlophoz jártak „prosocióval" a hívek. A körmenet felállása hasonló volt, mint más alkalmakkor, de ilyenkor hat lány egy állványon a Lourdes-i Szűzanya szobrát vitte. A Szűzanya „nyakábó fehér szallagok ágaztak szét", s újabb hat lány tartotta azokat. Ok — meg a többi fiatal lány is — valamennyien fehérbe öltöztek. Menet közben Mária-énekeket énekeltek, s a lányok váltották egymást. A Szűzanya-szobor előtt a pap is ott volt a körmenetben, s a kápolnánál elimádkozták a dicsőséges rózsafüzért. A kántor kézírással terjesztett éneket énekelt, melynek egyik versszaka így hangzott: „Leborulok oltárodnál, ó Mária, jó anyám, Ezer éve, hogy megismert a magyar nép igazán. Tárd ki védő jobb karodat, ezután se ne hagyj el, Magyar néped hozzád kiált: anyánk, anyánk, segíts meg. " 249