Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Csáky Károly: XX. századi gyógyítók néhány Ipoly-menti faluban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. A torokfájás gyógyításának receptjét így adta elő adatközlőm: „Szent György-nap előtt meg köllött fognyi a gyíkot, oszt annak a farka elgyün. Avval kenegetem kezeim, oszt azokval megkenem a beteg torkát. Azt mondom: -Édes gyíkocskám, Vidd el a torokfájást! " Hasonló adatközlésekkel találkozhatunk többek közt Diószegi Vilmos Ipolyon túli, letkési gyűjtéseiben is.

6 Zólyomi Rozália (1903) gyógyítót Ipolynagyfalun elsősorban „szenesaszszonyként" tartották számon, bár értett a végtagok (ficam, húzódás) gyógyításához is. Még az 1960-as évek végén is vittek az egyébként béna asszonyhoz „szemmel vert" gyermekeket. A főzéssel összekapcsolt gyógyítást csak akkor alkalmazta adatközlőm, ha „kisjánynak vót a szemtő". Ilyenkor — elbeszélése szerint — a beteggel rokon nevű asszonytól kellett ellopni a mosogatórongyot. Ezt aztán „szamártövissel" együtt addig főzték a vízben, amíg a pára „a gerenda irányába nem szát". Ebben a gyógymódban szerepet kap az analógia (egy bizonyos nevűnek hasonló nevűhöz kell mennie), a titoktartás (lopás) és a betegűzés olyan mágikus eszköze, mint a mosogatórongy. Az ijedtség gyógyításánál Zólyomi Rozália is többek által ismert gyertyaöntést alkalmazta. Ő azonban a gyertyát művelet után nem tette a gyermek nyakába egy vászontarisznyácskába varrva, hanem a vízzel háromszor megmosta a beteg nyelvét. Gyógyítása azonban ezzel még nem fejeződött be, a következő lépésről ezt mondta: „ Ha mán tudom, kitö ' ihedt meg a gyerek, elküttem valakit aho' a' emberhö', hogy vágjon ki egy rongydarabot a ruhájjábó'. A rongyot elégettem, hamuját meg vízbe szórva megitattam a gyerekvei. "

7 A kelés elmulasztásához is értett adatközlőnk. Mágikus eljárásánál a kerekítést és nyomkodást alkalmazta, melynek eszköze volt a rézpénz. A gyógymódnál ezenkívül szerepet kapott a betegség mágikus átszármaztatása, melynek színtere a hiedelmekben oly gyakran felbukkanó keresztút volt. A már több mint két évtizede elhunyt római katolikus adatközlő 1973-ban így idézte ezt a műveletet: „A kelíst rézpízveljó megnyomdostuk, visszakézbő 'megkerekítettük, oszt a rézpízt letettük a keresztútra. Osztangat aki áztat onnan fölvette, az kapta el a kelíst. " A tyúkszem kezelését is hatásosan tudta végezni. Mágikus eszköze volt a cérna, mellyel a kötés módszerét végezte el. A betegség az eszköz megsemmisülése után múlt el. „A tyúksegg fölött cérnával görcsöt kötöttem. A cérnát két ház csepegetöje alá ástam. Mire az a fődbe'elrohatt, elműt a tyúksegg. " Az 1970-es évek elején a kisnemesi eredetű Hont megyei Inamban még két gyógyító-asszonyt találtam. A szemmelverés szenesvízzel való gyógyításához legjobban Buris Teréz (1896) értett. Gyógymódja hasonlított a már tárgyalt gyógymódokhoz: a faszén vízbedobásakor ő is azok nevét sorolta fel, akik a 239