Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Limbacher Gábor: Egy palóc búcsúvezető napjainkban

Népi raílósossóg о Kárpát-medencében 6. sajátossága, hogy a modern emberi szellem spirituális tompaságával szemben őt a lélek érzékeny, rendíthetetlen elevensége jellemzi. Miként több elődjénél, nála is a lélek boldog fölénye összhangban van az élet anyagi tényeinek elismerésével, valami eleven fizikális valóságérzékkel. A vallási élet alakítójaként, bár a háttérből, ő is a közösség szószólója, az ünnepek szertartásmestere, aki biztosítani igyekszik a hagyományos rendet. Egyaránt ismeri az íratlan és írott tradíciókat - amelyeknek értelme sokak számára már elhomályosult és nem is ragaszkodnának hozzá - mert sajátos tisztánlátásával valami magasabb szimbolikus jelentést érez bennük. Alakjában, ha olykor csak csírájában is, megfigyelhetőek a kiemelkedő egyének klasszikus típusában egyesülő különféle készségek. A papi, orvosi hivatás a szeminárium elvégzésével és a drogista mesteri gyakorlattal fémjelezhető,

27 szinte a remeteélettel vethető egybe konzekvens nőtlen, egyedülálló életmódja. Az abbamaradt papi hivatás több kiemelkedő egyéniségnél is megfigyelhető.

28 A török idők óta változásaiban is öröklődő licentiátusi hagyomány a hívek teológiai és általános vallási felvilágosításában, befolyásolásában, búcsúkra vezetésében fogalmazható meg, és Máriás, rózsafüzéres, búcsújárási folklóralkotásaival a hagyományos vallásos költői tradíciók folytatójának is tekinthető. Mindenesetre szellemi-lelki forrás és igazodási pont a térség „laikus" vallási vezetői számára. A megfogyatkozott és megváltozott lelkészi gyakorlat körülményei között, a hagyományos vallási értékeket tekintve sok esetben pap nélkül maradt hívek közösségének lelki irányítását, a helyi hagyomány fenntartását sokféle módon végzi. Teszi ezt, mint a parasztnép élőszavas hagyományának, énekes kollektív kultuszának, a vallásos élmény extatikus megnyilatkozásainak vonzásában élő tudatos palóc utód és hírmondó. Hírmondója a magyar, közelebbről a palóc parasztság középkori és barokk gyökerekből táplálkozó közösségi érzésének, heroikus egyszerűségű, metafizikai alapokon épült magasrendű lelki kultúrájának, végső soron a keresztény Európa egyik legszínesebb és leggazdagabb műveltségi területének.

29 „Most már fejezzük be a dicsekvést, nem én vagyok a lényeges, hanem Jézus tanítása." A palócföldi ősöktől származó, híres jászladányi szentember, Orosz István T. L-al ellentétben akarta, hogy önéletrajza nyomtatásban megjelenjen, saját szerepéről viszont hasonlóan vélekedett: „Nem azért [kívánja önéletrajzát az olvasó kezébe adni], hogy én ezáltal magamnak dicséretet szerezzek, mert hiszen Istené a dicséret és dicsőség. Imádás egyedül csak őt illeti. Én semmi sem vagyok, por és hamu."

10 Jegyzetek