Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Limbacher Gábor: Egy palóc búcsúvezető napjainkban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. alapján. Még meg sem született, mikor már kék színű babakelengyét készítettek számára. L. ezt is Máriás jelentéssel ruházta föl, mondván: „Mária-kékes vagyok, kékmániás [ágyterítő, ing, táska]." Meghatározónak tekinthető kezdeti-gyermekkori élményként tartja számon, hogy templomban és temetőben sosem félt. A nagypénteki szentsír szokásos felkeresése során, ahová a gyermeket is szokás volt odavinni, a többiek sivalkodtak, ő meg be akart mászni az üvegkoporsóban fekvő Jézushoz. (Szüleitől hallotta.) Amikor öt éves forma korában szüleivel a temető-közeli földjükre mentek dolgozni, L. saját útjára tért, amit a szülők csodálkozva észleltek: „Ammeg mán Lajcsink, há hova megy ez? Mi van a kézibe? Kupa van a kézibe, ez temtőbe megy." Öt literes kannában vitt vizet a dédszülei sírjára. Már a későbbi, búcsúszervezői feladatvállalásra utaló kezdeti saját élmény: „Amire már emlékszem, a lourdesi jelenés. Mindennap volt gyertyás körmenet [a templom körül], kilenc napon át, ahogy Mária kérte Lourdesban." A kis L-t berliner kendőbe tekerve vitte magával nagyanyja, és templomkerüléskor égő gyertyát hordoztak. Ez fokozott vallásos neveltetését is példázza, hiszen fiúgyermek társai közül egyedül őt vonták be az ájtatosságba. „Már emberünk is van" mondással üdvözölték őt a résztvevők, akik rajta kívül mindnyájan nők voltak. Megmaradt emlékezetében az énekelt szöveg refrénje: „tizennyolcszor mutattad be szentséges képedet." Ez a szentséges kép később kegyhelyről kegyhelyre vonzotta, és ő „Mária szolgája"-ként másokat is odairányított. Mikor már cseperedő gyermek volt, további impulzust adott, amikor mondta neki édesanyja, hogy ő Mária szolgája. Még szintén Miksiből őrzött, zarándok lelkületet inspiráló élménye a Szűz Anya öröméről szóló, húsvéti Örvendetes stáció vagy Jézus keresése rítus. E szokásgyakorlat a Palaga keresztnél kezdődött — melyet a Palaga család állított-, és amikor a helyi zarándoklat során a templomhoz értek, az oltárt már régi búcsús mentalitással, térdelve közelítették meg. Maga az oltár is meghatározó élménnyé vált L. számára. Mivel az oltárépítmény a járószinttől a mennyezetig ér, és benne ráadásul nagy méretű Mária-szobor látható, T. L-ban „a legmagasabb oltár" élmény, majd emlékkép alakult ki, mintegy mitizálva is a szülőfalu és kultúrája nagyszerűségét. Bár ezt a vallásos kultúrát - Losonc közvetlen szomszédságában — sok tekintetben már a polgári átalakulás jellemezte, nagyanyja L-t még archaikus népi imádságokra is tanította. Ezek szövegét, bár rendszeresen nem imádkozza, keveredett formában máig emlékezetében tartja: „ Kimegyek a házam elejibe, Föltekintek a magas égre. Ott láték egy kis kápolnát. Kivel aranyos, belül irgalmas, 170