Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Limbacher Gábor: Egy palóc búcsúvezető napjainkban

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. Limbacher Gábor Egy palóc búcsúvezető napjainkban Igen jelentős részt általános emberi dimenziói vannak a népi kultúra által fönntartott jelenségeknek, folklórnak, és nem korlátozódnak csupán a paraszti életmód keretei közé. A XXI. századra nyilvánvalóvá vált, hogy a puszta ráció, a kauzalitás, mint a modern társadalom működésének alappremisszái, nem váltották be maradéktalanul a felvilágosodás eszmeáramlatának kibontakozása óta irántuk táplált általános és holisztikus reményeket. A nagyobb szükséghelyzetek — betegség, szegénység, háború, természeti csapás vagy más egyéni-társadalmi krízis — és a természet-közelibb településmódok (falu, tanya, puszta, kisváros) jórészt fönntartják az emberiség nagy múltú képzeteit és gyakorlatait, mint amilyen a vallásos természetű mentalitás vagy a mágia. Valószínűleg az emberi — teremtményi — alaptermészetnek is sajátossága a vallásos irányultság. Ugyanakkor evidens az urbanizáción alapuló technikai civilizáció megváltozott világa, amely statisztikai értelemben csaknem teljesen átalakította a paraszti típusú, hagyományos mentalitást. A Palócföldön — a hagyományos népi társadalom továbbéléseként — máig számos kiemelkedő, közösségszervező egyén ismerhető meg, mint a vallási élet valamely területének irányítója, köztük búcsúvezetők, mely tisztség egyik képviselőjének bemutatása jelen előadásunk közelebbi témáját jelenti. Származás - családi háttér - születés - egyéni életút A választott jelenségkör egy öntudatos palóc, értelmiséginek tekinthető, 61 éves férfihez kötődik. Megismerése csak másfél évtizedes ismeretségünk alatt vált lehetővé, egy néhány alkalmas célgyűjtés, interjú alapján lehetetlen lett volna. Életének, tudatvilágának és kultúrájának föltárására így is csak korlátozott módon kerülhetett sor. A személyére irányuló néprajzi megismerést, főként az újabb és újabb alkalmakat egyre inkább elhárította, mint lényegtelen és értelmetlen időtöltést. Utóbb a gyűjtések elől már kifejezetten elzárkózott, és csak kutatói leleményesség függvényében alakulhatott ki mégis témába vágó beszélgetés, a szinkron adatrögzítés minden materiális lehetősége nélkül. T. L. 1941-ben a Losonc melletti Miksi (Mikusovce, Szlovákia) magyar palóc faluban született, majd az 1938-ban visszacsatolt, de a II. világháború után ismét Csehszlovákiához került községből a családot — nyolc másikhoz ha167