Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Limbacher Gábor: Egy palóc búcsúvezető napjainkban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. sonlóan - Magyarországra telepítették egy kilakoltatott német család helyére, a Nógrád megyei Berkenyére. ( 1. kép) Az üresen maradt portákra — önkéntes alapon — Lucfalváról (Nógrád m.) költöztek szlovák eredetű családok. A faluból további három-négy családot Csehországba telepítettek ki. A T. család tehát megyén belül maradt, de országot kellett váltania, a szülők életében már harmadszor. A családi hagyomány szerint maradhattak volna, ha apja belép a kommunista pártba, de ő ezt megtagadta, mondván, hogy az hazugságon alapul. T. L. a gimnáziumot Vácott végezte, és már ezekben az években belső késztetésre papnak készült. Ennek megfelelően az egri szemináriumban folytatta tanulmányait. Szülei időközben, 1960-ban Balassagyarmatra költöztek. Édesapja nem volt hajlandó Berkenyén a kényszerűen alakuló mezőgazdasági termelőszövetkezetbe belépni, magántulajdonosként tovább nem gazdálkodhatott, így a megélhetésük érdekében városba kellett költözniük. A sors drámájaként házukra az a család jelentkezett vevőnek, akiknek a helyére kitelepítésük után a T. családot beköltöztették. A kitelepített sváb család tehát visszavásárolta saját ingatlanát, és a szintén kitelepített, bent lakó palóc család kénytelen volt piaci árat kérni, mert csak így tudott máshová költözni. Az édesapa pragmatikus szemléletével Vácra kívánt költözni, mint ahol több a munkalehetőség, s ha az első éves papnövendék fia mégsem lépne papi pályára, leginkább gimnáziumi évei helyszínén érezné magát otthon, és kereshetné boldogulását. A határvárossá lett és megyeszékhely rangjától megfosztott Balassagyarmatot fejlődésképtelennek vélte. Édesanyja és nagyanyja azonban, akárcsak a Nagybörzsönybe (v. Hont, Pest m.) telepített, de már az Ipoly-parti városban lakó testvéréék, Balassagyarmatra óhajtott költözni, hogy szülőfalujukhoz közelebb kerüljenek. L. a papneveldében minden vizsgát letett, minden követelménynek eleget tett, de a felszentelés szertartása elől visszakozott. Okát teljes titokban tartja. Valószínű, hogy gyermeki személyiségét, érzékeny idegrendszerét végül alkalmatlannak érezte a sokrétű papi feladatra. Egykori rektorától örökölt reverendáját máig szekrényében őrzi. Az adott politikai-társadalmi körülmények között szülei sem adták meg a felszentelés igenléséhez szükséges többlettámogatást és bíztatást, édesapja régi vágya egyébként is az volt, hogy fia gyógyszerész legyen, mert ezt politikailag teljesen semleges területnek tartotta. Két esztendeig sehova sem tudott elhelyezkedni, azután a balassagyarmati kórházba került. Itt adminisztrátorként dolgozott, majd gyógyszerész asszisztens tanfolyamon vett részt. Átkerült a megyei gyógyszertári központba, ahol drogistamester vizsgát tett. Később kiemelték áruátvevőnek. Itt dolgozott a cég 1998. évi teljes felszámolásáig. A leépítést károsnak tartotta, mint ami a közérdekkel szemben egy magántőkés

1 egyedüli céljait szolgálja. A cég megszüntetése egészségileg is megviselte, kórházi kezelésre szorult. „Azóta élő halott 168