Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Szőcsné Gazda Enikő: A Rózsafüzér Társulatok hatása egy falu életére

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. sok, vagyis egymásnak kereszteltetnek. Dánfalvi szokás szerint egy gyerek­nek annyi keresztanyja van, ahányan a gyermekágyas asszonyt meglátogatják. Az anyának kötelessége mindenkit meghívni aki őt meglátogatta, ha valakit kifelejt a sorból, az sértődést szül. Mivel két gyereknek ugyanaz a kereszt­szülője nem lehet, gyakori eset az, hogy az első gyermek mellett 20-22 keresztszülő áll, a másodikat viszont csak négyen-öten kísérik el a templom­ba. A társulati asszonyok a tízesükben lévő keresztelőkön, mint szomszédok, segédkeznek. Kalákáznak a főzésben és sütésben, a társulat edényeit kölcsön­adják a nagyobb keresztelőkre. Esküvőkor szintén a sütésben segédkeznek, és az edényeket szolgáltatják a lakodalomhoz. A faluban újabban a kultúrház is vásárolt edényeket, a társulatok egy része ezért felszámolta az edcnyállomá­nyát. Az edényt eddig pénzért adták ki használatra, az összegyűlt összeget a templom számára adták be, vagy a társulat vagyonát bővítették belőle. A tár­sulati tagok ezért elégedetlenek a kultúrház új vásárlásával, úgy tartják, hogy egyetlen kereseti forrásuktól estek el ezáltal. Esküvők, keresztelők után gyak­ran tartanak az ünneplő családok soron kívüli cédulaváltást, hogy ezáltal a megmaradt ételfölösleget „istennébe" a halottak boldogulásáért felajánlhas­sák, így néha soron kívül kell megszervezniük a cédulaváltást. A társulatok­nak a legnagyobb szerepük a temetések megszervezésében van. A társulat egyik jól meghatározott célja a halott túlvilági boldogulásának az elősegítése az imák által. Ezért a halál beálltakor a család valamelyik tagja azonnal érte­síti a társul at fejét, vagyis a vezetőjét. Ez azonnal tudatja a tagokkal a halál­esetet. Az első imák a déli harangszókor hangzanak el. A társulat tagjai a ha­rangozás előtt már a halottas háznál vannak, hogy a harangszó ima közben ér­je őket. A leghosszabb imádkozásra a temetés előtti estén kerül sor. Ez válto­zik aszerint, hogy társulati tag halt-e meg, vagy pedig kívülálló. A tagot elbú­csúztatják a koszorús társaitól is gyönyörű énekekkel, búcsúztató imákkal. A temetés előtt kb. egy órával ismét megjelennek a társulat asszonyai, hogy a pap megérkeztéig imájukkal segítsék a halott lelkének eltávozását. A temeté­sen a Rózsafüzér Társulat halottját fehér kendővel, a kívülállót fekete kendőv­el kísérik az asszonyok. Halála pillanatára csaknem valamennyi dánfalvi asz­szony valamelyik társulat tagja. Ha asszony hal meg, és fekete kendővel teme­tik el, az nagy szégyennek számít, az ilyen asszonyt, valamint a családját meg­szólja a falu. A Rózsafüzér Társulat asszonyainak nem csak a temetés előkészítésében, hanem a befejezésében is jelentős szerepük van. A kötelező alamizsna előtt is imádkoznak, hogy az alamizsnálkodás legyen a halottnak a javára. Az ima végén osztják ki az alamizsnát, amit a legtöbb résztvevő otthon fogyaszt el. A temetés után 6 héttel, majd 6 hónappal, imádkozóba gyűlnek is­mét a társulat asszonyai, hogy a halottat imájukkal szabadítsák ki a purgatóri­um tüzéből. 164

Next

/
Thumbnails
Contents