Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - Szőcsné Gazda Enikő: A Rózsafüzér Társulatok hatása egy falu életére

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. műhelye ismertető füzetet is bocsátott az érdeklődők rendelkezésére, amely­ben a Jaricot asszony Élő Rózsafüzér mozgalmát népszerűsítette/ A faluban senkinek (még a papnak sincs) semmilyen információja arról, hogy hány társulat működik. Eddigi felmérésem szerint kb. 25-re tehető a Ró­zsafüzér társulatok száma, csaknem valamennyi 30 tagból áll, tehát két társu­lat összevonásából alakult ki. Az összevonási tendencia napjainkban is elter­jedt, ennek oka elsősorban a társulati vezetők hiánya. Új tagokat csak akkor vesznek fel, ha gazdátlan marad egy cédula, vagyis a Rózsatüzér 15 titkának valamelyikét tartalmazó kis fatábla tulajdonosa meg­hal. A cédula visszaadása ugyanis ritka eset. A tizeseken belül a társulatok nem pontosan körülhatárolhatók „Ez olyan, hogy ugye, amikor haltak meg, kinek tudták odaadni a cédulát. Ez nem úgy jött, hogy pont sorba, hogy ez az utca egy társulat... Valahogy úgy alakult... Már a sógorasszonyom itt odatart Ro­záli néniékhez. S akkor én és a másik sógorasszonyom, itt mellyik van, ehhez. Pedig négy belső testvérbirtokon vagyunk....* A cédula már a haláleset napján gazdát cserél. Általában tudják a vezető asszonyok, ki szeretne beállni a társulatba, sokszor évekig jár egy-egy asszony cédula nélkül imádkozni a legközelebbi társulatba. Ha önkéntes jelentkező nincs, megkínálják valamelyik közel lakó menyecskét. A cédula új tulajdono­sa a temetésen a koporsó előtt megy, ő viszi a fehér keresztet, így a falu tudo­mást szerez már a temetés napján az új tagról és a társulati élet folytonosságá­ról. A társulat fő tevékenysége a minden hónap első vasárnapján (egyes társu­latoknál szombatján) megszervezett közös imádkozás, a cédulaváltás. A tagok házszám szerint adnak helyet az imádkozásnak, így egy család kb. két és fél évente fogadja az imádkozókat. Az ima után alamizsnát adnak Istennébe a jelenlevőknek, ami kenyérből, pálinkából, szendvicsből, kávéból és süteményből áll. Mivel a cédulaváltás elsősorban a ház halottaiért van, a tár­sulati tagokon kívül mindig jelen van az egész család, rokonság, így a cédula­váltások is erősítik a rokonsági kapcsolatokat. De a társulati tagoknak is az egyik legfontosabb találkozási nap ez, nem mennek rögtön haza az ima befe­jeztével, hanem beszélgetnek, híreket cserélnek, igaztörténeteket mondanak. A havi egyszeri imádkozás mellett a füzér tagjai főszerepet vállalnak az ün­nepek megszervezésében is december 8-án, a falu búcsúnapján feldíszítik a templomot és segítenek a papnál a sütés-főzésben. Adventben a Szentcsalád képével járnak házról házra, elsősorban a társulati tagokhoz. E szokás a 40-es évektől kezdve gyökerezett meg Dánfalván, napjainkban visszaszorulóban van, már csak két tizesben él. Karácsonykor feldíszítik a karácsonyfákat és se­gítenek a templomi ajándékcsomagok elkészítésében, pénzadományokat gyűjtenek. Szilveszterkor a legtöbb társulatban szokás az együtt szilvesztere­162

Next

/
Thumbnails
Contents