Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Szakrális helyek, építmények, ábrázolások. Liturgikus tárgyak, textilek - Kövecses Varga Etelka: A szakrális építmények helymeghatározó tényezői Esztergomban és környékén

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Kövecses Varga Etelka A szakrális építmények helymeghatározó tényezői Esztergomban és környékén Az Esztergom környéki kultuszhelyek topográfiájának készítése közben, az ahhoz kapcsolódó terepmunka' során vetődött fel bennem a kérdés: mi a meghatározója annak, hogy a szakrális építmény egy-egy adott földrajzi ponton kerül felépítésre. A válasz keresése közben újabb kérdések is felmerültek: egy-egy szakrális építmény, szent hely hogyan kapcsolódik a tájba, milyen részekből áll, illetve természet adta részei hogyan szakralizálódnak. - Ismert dolog, hogy a templomot, kápolnát általában kiemelkedő felszínre, hegyre, dombra építik, a kálváriákat szintén ilyen adottságú helyeken, úgy, hogy a stációk a meredek, felfelé haladó út mentén álljanak. A Szent Orbán- vagy Nep. Szent János-emlékek meghatározott védelmi funkciójuk miatt kerülnek az adott földrajzi helyre, ez esetben a szőlőhegyek ill. a vizek közelébe. Meghatározók lehetnek azonban olyan természeti adottságok is, amelyek az említetteken túl ösztönzik egy-egy szent hely létrehozását, sőt, annak részévé válnak, szakralizálódnak - ha egyáltalán kell szakralizálódniuk-, az idők folyamán, és meghatározó szerepet töltenek be a szent helyen belül. Tanulmányomban ezekre a kérdésekre vonatkozó megfigyeléseimet foglalom össze, különös tekintettel két természet adta elemre, a forrásokra és áfákra. Ha tekintetbe vesszük egy- egy kisebb kultuszhely felépítését, általában a következő részeket figyelhetjük meg: kápolna, forrás (sok esetben már elapadt vagy elfeledett forrás), terebélyes fa vagy fák (esetleg nagyobb bokor vagy liget), kereszt, pad. A felsoroltak - forrás, fa, kereszt, pad - részben gyakorlati szerepet töltenek be. A forrás közelsége szomjat oltó, hűsítő vizet ad az ájtatoskodóknak, a búcsúra összegyűlt tömegnek, a zarándokoknak. A fa árnyékot nyújt napban, védelmet esőben és messziről kiemeli az adott objektumot a környezetből. - Ez utóbbit támasztja alá az a tény, hogy határleírásokban gyakori jelölő pont egy-egy terebélyes fa, pl. hárs, dió, gesztenye, tölgy. Számos földrajzi név őrzi emléküket. A kereszt lehetőséget ad az ájtatosság külsőségeinek gyakorlására -virág elhelyezésére-, lábazati része pedig bizonyos adatok, pl. az építtetők nevének, az építés vagy felújítás időpontjá15