Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - fr. Vásárhelyi Anzelm OSB: Szerzetesek a XXI. században

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. A monasztikus hagyomány néhány alapeleme Abban az abszurd világban, amelyben az ember elveszítette a választ az értelem kérdésére, de éppen ezért újjászületését is várja, a monostorok reménykedhetnek abban, hogy a misztika és a testvériség helyeivé lehetnek. Ezt a monasztikus életforma hagyományos területein, vagyis a lectio divinán, a vendégfogadáson, továbbá a szelídség fogalmának tisztázása révén szeretném bemutatni. A lectio divina - A kezdetektől a szerzetesek életük középpontjává tették a Szentírást, s a szerzetes aszkézisének és mindennapi táplálékának nevezték, mivel meggyőződésük volt, hogy „nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról való" (vö.: Mtörv 8,3 és Mt 4,4) Lectio divina: Lélekben olvasni, imádkozni a Bibliával. Az olvasásnak, a kinyilatkoztatott Igének cellánkban való naponkénti olvasása során a Szentlélek segítségül hívása révén találkozhatunk Istennel. Jézus Krisztusban az Ige és az Eukarisztia táplálékát kaptuk, hogy utunk során el ne pusztuljunk. A szerzetes atyák elvetették az olyan Bibliától eltávolodó jámborságot, amely nem ismeri el az Ige abszolút elsőbbségét az Egyház imaéletében, a személyes imádságban. A vendégfogadás - A monasztikus vendégfogadás minden korban az Egyház sajátos tapasztalatával ajándékozta meg a vendéget és a vendégfogadót. A monostorok valaha városoktól, településektől messze, lakatlan vidékeken épültek, s manapság is, ha az ősi elveket követve alapítanak, ugyanezt tapasztaljuk. A monostor zárt terület, amely elkülönül a világtól, hogy aztán megszentelje azt. A Regula vendégfogadásról szóló fejezetében Szent Benedek részletesen kifejti hol, kik és milyen rítus szerint fogadják be a hosszabb-rövidebb időre érkező vendégeket. A monostor életében való osztozás alkalom arra, hogy a közösség tanúságot tegyen a nekünk adott bölcsességről. Ugyanakkor a közösség is megnyílik, hagyja, hogy a vendégek megajándékozzanak bennünket a bennük lakó kegyelemmel és alázatossággal. Szent Benedek így tekintett az idegen szerzetesekre, mi így tekintünk minden emberre. Vendégeink kezébe adhatnánk életmódunk kulcsait, (például a Lectio divina, a bencés imamód alapjait) amelyek bennünket is segítenek, hogy megőrizzük reménységünket, és valódi válaszokat kapjunk kérdéseinkre. A szelídség - Szent Benedek Regulája két helyen tanít bennünket az erőszakmentes, szelíd életstílusra. A monostor gondnokának szóló fejezetben ezt olvassuk: „Ha valamelyik testvér oktalan kívánsággal állna elő, ne szomorítsa meg őt lekicsinyléssel, hanem alázatosan és okosan tagadja meg helytelen kérését". A monostor kapusának szóló fejezetben ez áll: „Istenfélelemből fakadó szelídséggel és buzgó szeretettel adjon választ." 757