Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Napjaink vallásgyakorlata, vallásossága. Szakralizáció, deszakralizáció. Szórványosodás, szórványhelyzet, népesedési kérdések - fr. Vásárhelyi Anzelm OSB: Szerzetesek a XXI. században

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. a feudális jellegű paternális viszonyt: ennek értelmében egyrészt az állam úgymond köteles a társadalmi szolgálatokat is ellátó egyházi fenntartású intézményeket finanszírozni, másrészt a mindenkori politikai hatalom, mint kegyúr, szabhatja meg a fejkvóta mértékét, ill. az éves költségvetés esetén az elosztás mértékének alapelveit. (Lásd a 2002-es kormányváltást követően kibontakozó vitát: a 200l-es népszámlás, ill. az 1 %-ot befizetők aránya határozza-e meg az elosztás mértékét!) Az elmúlt két évezred története arról tanúskodik, hogy a hatalom újra meg újra megkísértette az egyház felelős vezetőit. A civil társadalomnak és a keresztény egyháznak a felvilágosodás óta ellentmondásos a kapcsolata: a kisajátítás, a beleszólás és az illetékességi területek, az autonómia kétségbevonása tekintetében mindkét fél súlyosan vétkezett. Az egyháznak minden korban lehetősége, s egyben kötelessége is, hogy a mindenkori politikai hatalmat prófétai érzékenységgel és erővel egyszer bátorítsa, máskor bírálja. Találó módon G. Lohfink a hatalomról lemondó, erőszakmentes egyházat kontraszttársadalomnak nevezi. Magyarországon 40 évi tiltás után 1989-ben, egy alapjaiban szekularizált társadalomban, az állam és egyház ellentmondásos viszonyai közepette, ambivalens gazdasági feltételek között kezdődött a szerzetesközösségek újjászervezése. A szerzeteshivatások számának csökkenése A szerzetesi hivatásokról manapság azért nehéz beszélni, mert elkerülhetetlen, hogy kínos statisztikai adatokra hívjuk fel a figyelmet. A szociológiai felmérések során egyes rendi közösségekről készült korfák az átlag életkort, a fiataloknak az idősebb nemzedékhez viszonyított arányát vagy épp a középnemzedék hiányát tárja elénk. Továbbá még létező, nagy múltú közösségek elhalásának vagy épp nehezen kibonakozó új alapításoknak vagyunk a szemtanúi. Albert Dilanni A hivatások és a szerzetesi élet elvilágiasodása című tanulmányában hivatkozik R. Hostie Szerzetesek élete és halála című könyvére, amelynek tanúsága szerint napjainkra a szerzetesrendek háromnegyede eltűnt a társadalmi életből, és az 1600 előtt alapított mintegy 105 rendből már csak 25 létezik.

4 Az 1950-ben teljesen vagy részlegesen betiltott, szétvert vagy kompromittált szerzetesközösségek némelyike a 40 év során itthon — az üldözést is vállalva - továbbélt, s voltak, akik emigrációban alapítottak új közösséget, de voltak, akik se itthon, se külföldön nem tudták megteremteni a közösségi élet elemi feltételeit sem. 1962-1965 között a római katolikus egyház, a világegyház felelős képviselői all. Vatikáni Zsinaton tanácskoztak: a megváltozott világ által feltett kérdéseket vitatták meg, ez a három éves tanácskozás gyöke752