Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/II. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Szakrális helyek, építmények, ábrázolások. Liturgikus tárgyak, textilek - Felhősné Csiszár Sarolta: Szecessziós úrasztali terítők Kárpátalján

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. ban alakult egy háziipari egyesület, ahol művészi kézimunkák hímzésével foglalkoztak. Itt készítettek egyházi és világi textíliákat is.

4 Később sem képviselt önálló iparágat az egyházi textilek készítése, egyedi megrendelésre készültek, rendszerint nagyobb városokban, a palást és süvegkészítők vagy speciális hímzők foglakoztak vele. Egyházi lapokban hirdették magukat. A XX. század első felében rendszeresen hirdette magát Kassán Miskolci Lajos palástkészítő, a budapesti Kalmárné Tuzson Erzsébet, Debrecenben Pikó László, a Kerékgyártó textil forgalmazó cég és Kontsek Kornél árúháza, a hódmezővásárhelyi Deák Ferenc és Szénási Sándor úri szabó, magyar ruha és palástkészítő, a rimaszombati Fényes Ilona palást és süvegkészítő. A templomi textíliák használata a kárpátaljai református egyházakban Az 1997-ben felmért közel 100 kárpátaljai református egyházból 63-ban találtunk összesen 141 darab, egyenként 2-11 darabból álló templomi garnitúrát, amihez általában hozzátartozik egy terítő, egy szószéktakaró, mózesszék takaró, karzattakaró, néhány padtakaró stb. Ezen kívül összeírtunk 50 darab szólóban lévő úrasztali terítőt. A garnitúrák többnyire bársonyból és plüssből készültek. Általában a korábbiak készültek finom b'áTsonyból, az újabbak plüssből. A korábbiaTcközött akad ezeken kívül még posztó, szövet, damaszt és selyem, a legújabbak között pedig ott találjuk a ripsz, vászon, gyolcs, kongré, napjainkban pedig a különféle műszálas anyagokat, de még a nylon csipkéket is. A garnitúrákból a legkorábbiak, a XIX. század végéről, a XX. század elejéről valók. Számuk 30 darab. A többi készítési ideje az 1960-as és 1995 közötti évekre tehető. A térítőknek körülbelül egyharmada való a XIX. század végéről, kétharmada a XX. század első feléből. így az a félszáz terítő amelyet egyházainkban megtaláltunk és felmértünk, anyagát és művészi értékét tekintve többnyire értékesnek mondható. A templomi textíliáknál nagy jelentőséget tulajdonítottak az alapanyag színének. Hiszen a színnek bibliai alapra helyezett szimbolikus jelentése volt. Alkalmazásuk a középkor elejére nyúlt vissza, amikor az oltárt az ünnepnek megfelelő színű takaróval terítették le. Ezt a hagyományt vitték tovább és őrizték meg máig református gyülekezeteink. Bibliai jelentésüket röviden Takács Béla foglalta össze a Bibliai jelképek a magyar református egyházművészetben című könyvében. A nagyon gyakran használt „bordó szín Jézus Krisztusra, mint királyra, a világ egyedüli Urára" vonatkozik.

5 A piros szín "a tűz, a mennyei fényesség, 737