Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Márkusné Vörös Hajnalka: Protestáns prédikátorok és tanítók életkörülményei és gazdasági viszonyai az 1670-es években Pápán és Veszprém környékén

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. tak, itt 28 tanút hallgattak meg, majd Tihanyban 16 katona, Vámoson 25 helybeli vallomását vették fel. A tanúkihallgatás kérdőpontjai szinte megegyeznek a Pozsonyban 1674. március 5. és április 30. között lefolytatott gályarabper vallatási pontjaival, de mint tudjuk, a per jegyzőkönyve már nem tartalmazza a kérdésekre adott valamennyi választ, csak azokat, amelyeket a vád szempontjából fontosnak ítélve kiemeltek a válaszok sokaságából. Kevésbé világosak a két héttel később, 1674. március 29-én Pápán lefolytatott eljárás körülményei, melyet Forgách Ádám országbíró utasítására a megyei főszolgabíró előtt folytattak le. Itt a pozsonyi perben meghamisított vallomásokról volt szó. Az ügyet azonban nem a tanúk, hanem két vádlott, Sellyei István püspök és Kocsi Csergő Bálint iskolamester kezdeményezte, s célja az volt, hogy legalább egy meghatározott vádat megcáfoljanak a szemtanúk segítségével, mégpedig azt, amely szerint tiltott módon Törökországból érkezett prédikátort hoztak volna be a városba." A harmadik vizsgálatot a pápai várkatonák kezdeményezésére végezték el Pápán 1674. április 27-én, és ugyancsak a pozsonyi perben meghamisított vallomásokról volt szó. Elérték, hogy az eredeti kérdőpontok alapján megismételték a vallomásokat. A tanúkihallgatási jegyzőkönyvbe, melyet Nagy Ferenc hadbíró és Alapi Gergely lovassági parancsnok vett fel, 28 pápai várkatona, nemes és polgár, több vármegyei tisztségviselő mondta el vallomását, és egyértelműen a prédikátorok ártatlanságát bizonyította.

12 A negyedik vizsgálat kérdőpontjait illetően eltér az előzőekétől, itt ugyanis a protestáns prédikátorok életkörülményei, gazdasági viszonyai felől tudakozódtak. A veszprémi várban 1674. szeptember 14-én megtartott tanúkihallgatást Szakonyi János nagyprépost Czéh János királyi emberrel együtt végezte el. A meghallgatott 65 tanú többségében református jobbágy és nemes ember, akik Csopakról, Alsóörsről, Paloznakról, Lovasról, Szárberényből (a mai Vörösberény), Kenéséről, Márnáról (ma Balatonkeneséhez tartozó rész), Füredről, Vámosról, Aszófőről, Nemespécselyről, Alsó- és Felsődörgicséről, Szentkirályszabadjáról és Veszprémből érkeztek.

13 Terjedelmi korlátok miatt nem vállalkozhatom a tanúkihallgatási jegyzőkönyvek minden szempontú elemzésére, csupán néhányat emelnék ki a sok közül: így a protestáns prédikátorok és tanítók életkörülményeinek, híveikhez való viszonyának, politikai szerepvállalásuknak, kapcsolatrendszerüknek kérdését. A török kor utolsó évtizedeiben fennmaradt források egyik része azt sugallja, hogy Veszprém megye népessége drámaian megfogyatkozott, a Balatonmellék falvai: Felső-, Alsóörs, Lovas, Paloznak, Füred, Kisszőllős, Pécsely pusztán maradtak,

14 ezzel szemben a veszprémi káptalan hiteleshelyi 71