Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Márkusné Vörös Hajnalka: Protestáns prédikátorok és tanítók életkörülményei és gazdasági viszonyai az 1670-es években Pápán és Veszprém környékén

Népi vallásosság a Kárpót-medencében 6. jegyzőkönyvének bejegyzései és a tanúkihallgatási jegyzőkönyvek arról is határozottan szólnak, hogy ezek a települések sohasem lettek pusztahelyek, sőt éppen itt a XVII. század második felében virágzó ingatlanforgalom zajlik. A töröknek hódolt, valamint a rendszeres pusztításnak alávetett tájakon a XVI. század közepétől a lakosság megritkulásával, létesítményei és jószága egy részének megsemmisülésével sok tekintetben valóban megváltoztak a termelés feltételei, de a lakosság egyáltalán nem volt olyan szegény, mint azt a háborús állapotok alapján feltételezni lehetne. Az igazi problémát a létbizonytalanság okozta, a török fogságba eséstől való állandó fenyegetettség. A foglyok váltságdíján keresztül a török éppen azt a vagyont szándékozott megkaparintani, amit ilyen rendkívüli körülmények között is képesek voltak létrehozni és gyarapítani a falubeliek és a külső szőlőbirtokosok. A paraszti termelés átállásáról, „összeszűküléséről" mindenekelőtt a gabonatermesztés háttérbe szorulásával kapcsolatban lehet beszélni, de az itt élő lakosság aligha nélkülözhette a kenyérmagvak és a takarmány előállításához szükséges szántóterületet. Tudjuk, hogy a XVII. században Pápa és Veszprém lakossága számos környékbeli pusztát használt, az ezeken folytatott szántóföldi művelésről jószerivel semmi érdemlegeset nem tudunk.

15 A tanúkihallgatási jegyzőkönyvek is hallgatnak a prédikátorok ellátására rendelt, a parókiához tartozó szántó és rét nagyságáról. A szakirodalom szerint a legtöbb helyen 24 hold, ritkábban 6-8 hold szolgált a pap megélhetésére, egy-két szekér számára való réttel.

16 Mégis ellentmondani látszik ennek a megállapításnak az az 1643-ból fennmaradt összeírás, amely a szentkirályszabadjai Cseh Imre (egyébként alsóörsi származású) prédikátor kezelésében lévő birtokokat vette számba. Eszerint a lelkipásztornak 26,5 hold szántó (11 helyen), 4 hold irtás és 2 darab rét volt a birtokában.

17 Az 1674-ben felvett tanúvallomások is a szentkirályszabadjai lelkész jobb anyagi körülményeire utalnak. Nemes kúriájához tartozó szántója, rétje, szőlője mellett pénzen vett kerttel, réttel, szőlővel rendelkezett.

18 A kenései lelkipásztor ellátására a gyülekezet 12 hold szántót és rétet, valamint pincés szőlőt biztosított." A pápai prédikátorok jövedelmét a módosabb egyháztagok hagyatéka gazdagította, mint többek között Kutasy Mihályné Orosztony Zsuzsanna 1656. április 9-án végrendeletbe foglalt adománya, amely szerint az egyházra hagyott javain kívül pápai majorját, kertjét, hántai szőlőjét, mátyusházi és asszonyfalvi rétjét a pápai prédikátorokra hagyta.

20 Feltételezhetően e tekintetben is árnyaltabb és sokszínűbb volt a kép, mint gondolnánk. A tanúvallomások szerint a szántót a hívek művelték meg, az aratás is az ő feladatuk volt, de több helyen is megjegyezték, hogy búzáját a prédikátor maga nyomtatta el (többek között Nemespécselyen, Szentkirályszabadján, Nemesvámoson, és Márnán).

21 E lényegtelennek tűnő megjegyzés valószínű72