Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Dénesi Tamás: Licenciátusok a veszprémi egyházmegyében

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. meztette, hogy példás erkölcsöt tanúsítson. E forrás értékes adalék a licenciatusok működésével kapcsolatban, mert kevés licencia, azaz engedélyezés maradhatott fent, a veszprémi egyházmegye területéről pedig - bár nem a veszprémi püspök adta ki - tudomásom szerint ez az egyetlen megmaradt ilyen jellegű dokumentum." 1745 január 1. után az andocsi ferencesek, majd a tihanyi bencések látták el a plébániát.'

6 Az 1749. évi egyházlátogatás bizonyítja, hogy az Endréden a szerzetespapok érkezésével feleslegessé vált licenciátus nem maradt munka nélkül. A jegyzőkönyv szerint ugyanis ekkor már a közeli, nagyrészt evangélikusok által lakott Kőröshegyen találjuk mint iskolamestert és „quasi licentiatus"-t, aki saját költségén restaurálta a régi romos templomot, amelyben az andocsi ferencesek szoktak misézni és úrnapi körmenetet tartani. Törény kezén volt a katolikusok félmázsás, még megáldatlan harangja. A templomban előimádkozott és postillákat olvasott fel. Szolgálataiért a hívektől javadalmazásban részesült.'

7 A licenciátusok tényleges működéséről keveset tudunk, sőt legtöbb esetben működési idejüket sem ismerjük. Valószínűleg jól látta el feladatát Farkas János, aki a XVIII. század első felében Nemesviden több mint 30 évig működött licenciátusként. Tanulmányait a retorikai osztály abszolválásával fejezte be. 1710 körül kezdett Nemesviden munkálkodni, és az 1745. évi kánoni látogatás még a helyén találta. Vid fából készült, szalmatetővel fedett kis kápolnája a korábbi templom helyén épült és Szent Imre tiszteletére volt szentelve. A legközelebbi pap a tapsonyi plébános volt, de ő ritkán járt Viden. Amikor arra vetődtek, kolduló ferencesek miséztek a kápolnában. Ha nem volt mise, a licenciátus előimádkozott és postillákat olvasott fel a kápolnában. Az egyház földjét és gyümölcsösét az egyébként hatgyermekes Farkas János használta. О volt a tanító is a falu iskolájában. Filiáiban, Csákányon és Dencsen csak romos templomok voltak.

38 Nem messze Vidtől tevékenykedett a mesztegnyői licenciátus, Vörös Gergely, aki szintén hosszú ideig, közel 30 évig látta el hivatalát. A vizitátor szerint kiválóan látta el munkáját, ezért évről évre megerősítették munkakörében. Vörös Gergelyt, csakúgy mint Farkas Jánost, a falu tartotta el. A falu közepén álló kápolna mellett, vele egy tető alatt találjuk Vörös Gergely házikóját udvarral és harangtoronnyal. A falutól mintegy negyed óra járásra egy romos templom düledezett, majd innen egy kőhajításnyira állt az Érsekapátinak nevezett helyen a tágas, elhagyott monostor ép, de tető nélküli tornyos templommal.'

9 Mesztegnyő szintén a tapsonyi plébános lelki irányítása alatt állt, majd 1742-től Horváth Beneventus marianus ferences szolgált itt, 1747-ben pedig ferences templom és kolostor épült Mesztegnyőn.

40 Farkas János és Vörös Gergely munkáját a tapsonyi plébános és az esperes ítélte meg. Domaniczky János Ferenc somogyszili plébános és esperes az 58