Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Dénesi Tamás: Licenciátusok a veszprémi egyházmegyében

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Az 1777-ben a veszprémi egyházmegyéhez csatolt pápai főcsperesség 1698. évi vizitációja jól érzékelteti Pápa környékének vallási viszonyait. A jegyzőkönyv

26 39 helységről (22 plébánia és 17 leányegyház) számol be. A települések zöme vegyes vallású. 30 helységet protestáns prédikátorok láttak el, kilencet katolikus lelkipásztorok. Devecser mezővárosban a katolikus licenciátus mellett evangélikus prédikátor és iskolamester is működött. A 30, főleg vegyesvallású települést 16 prédikátor és 4 protestáns iskolamester látta el, azon a 9 településen, ahol nem működött (Devecser kivételével) prédikátor, egy pap és 3 licenciátus tevékenykedett. Katolikus szempontból tehát igen siralmas az ellátottság, főleg ha azt is számításba vesszük, hogy szinte mindegyik településen éltek katolikusok. A sorok mögött az is érzékelhető, hogy a katolikusok számára kedvezőtlen vallásmegoszlás éppen a katolikus papok és liccnciátusok hiánya miatt alakult ki. A vizitációkor protestáns prédikátor nélkül maradt Dabronyba a katolikus klérus nem tudott lelkipásztort küldeni. A nagy paphiány miatt általában nem csak egyetlen települést láttak el licenciátusaink, hanem a környező falvakban is szolgáltak. Gazdag János dabronci licenciátus és iskolamester a türjei keresztelési anyakönyv szerint 1722 januárja és 1730 decembere között a környező falvakból 58 gyermeket keresztelt meg. Hozzá jártak Dabronc, Kisdabronc, Ukk, Gógánfa, Ötvös, Nyavalád és Kisvásárhely hívei.

27 Keveset tudunk a hódoltsági licenciátusok életéről. Viszonylag szerencsés helyzetben vagyunk az Andocs környéki licenciátusokkal kapcsolatban, ugyanis az andocsi jezsuita misszió bátran élt a licenciátusok szolgálataival és a jezsuiták működésére vonatkozóan viszonylag sok forrás maradt fenn.

28 DélDunántúl, benne a veszprémi püspökség déli részének pasztorációját a pécsi jezsuita misszió és a bosnyák ferencesek mellett a licenciátusok oldották meg. 1642-ben azonban új támaszponttal bővült a katolikus lelkipásztorkodás, az andocsi misszióval. A misszió létrehozása előtt már voltak Somogyban licenciátusok, de a nehéz körülmények miatt 1641 körül eltávozott az andocsi licenciátus, aki az utolsó katolikus egyházi személy volt a környéken. A két jezsuita nem győzte a nagy terület ellátását, ezért az egyetlen megoldás volt a világiak bevonása a munkába. Két jezsuita segítőtestvér, Csomafay Pál és Tóth Gergely a licenciátusokhoz hasonló módon végezte munkáját, ami nem volt általános gyakorlat a rendben. A jezsuiták egyik első ténykedése a plébániaépület helyrehozása és kibővítése volt, ahová szegény diákokat fogadtak be és belőlük licenciátusokat képeztek. Amíg ők tanultak, pécsi diákjaikat alkalmazták licenciátusként. 1650-re tizenhat Andocs környéki plébánián működött licenciátus. Baranyában a jezsuiták és a licenciátusok együttműködése nem volt problémamentes, ugyanis a szerzetesek pécsi meg54