Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Dénesi Tamás: Licenciátusok a veszprémi egyházmegyében

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. jelenése előtt már több tucat licenciátus működött errefelé, akik féltékenyen tekintettek az új papokra és nem fogadták el joghatóságukat. Somogyban nem volt ilyen probléma, ugyanis valamennyi licenciátust ők képezték ki, saját ta­nítványaikkal pedig sokkal jobban együtt tudtak dolgozni. A jezsuitáknak állandóan résen kellett lenniük, egyrészt nehogy valamelyik licenciátus távozásával református prédikátorok foglalják el a plébániát, más­részt ha egy falu protestáns lelkészi állása megürült, licenciátust küldtek oda, hogy megszerezzék az adott hely lelkipásztorkodási hivatalát. A források sze­rint 1668-ban egy református mezővárosba sikerült licenciátust helyezniük, hiába próbálták a reformátusok a magyar birtokosnál és a török hatóságnál ezt megakadályozni. 1669-ben Horváth Miklós jezsuita páter annyira megnyerte az egyik szpáhi bizalmát, hogy az megengedte egy licenciátus megtelepedését birtokán, sőt két házat is adott neki az egyiket szállás, a másikat a vallásgya­korlat számára. A pozíciószerzés és a pozíciók megtartása fontos volt, mert a hódolt falvak felekezeti tudata meglehetősen bizonytalan volt, azt sokszor a pap vagy prédikátor személye határozta meg. Somogyban is nagy gondot okozott a naptár-kérdés. A magyar katolikus falvak a reformátusokhoz hasonlóan nem voltak hajlandóak a Gergely-naptárt elfogadni. Jakusics György püspök 1642 február 6-án utasította Bessenyei Ist­ván kiskomáromi várkapitányt, hogy hívassa magához a somogyi papokat és licenciátusokat és bírság terhe mellett kötelezze őket az új naptár használatá­ra. Panaszolja a püspök, hogy gyürki licenciátusát a református prédikátorok a törökkel fenyegették meg, hogy a régi naptárt kövesse. A régi naptár tovább­ra is általános maradt Somogyban. A hódoltság utolsó évtizedeiben 15-20 licenciátus dolgozhatott egyszerre az andocsi jezsuiták felügyelete alatt. Jézus Társasága azonban máshol is al­kalmazott licenciátusokat. 1700 júniusában a győri jezsuita kollégium padra­gi birtokán iktatták be Kiss Ignác licenciátust. 29 Más szerzetesrendek felügye­lete alatt is dolgoztak világiak. 1748-ban vizsgálatot tartottak a dabronyi egy­ház földjeiről. Az idős tanúk egyöntetűen állították, hogy a Rákóczi-szabad­ságharc előtt és alatt abban a házban, amelyben most a prédikátor lakik, licen­ciátus élt. О maga kerítette be vesszővel a ház udvarát. A tanúk abban is meg­egyeztek, hogy licenciátusuk gyengeelméjű volt, és annak idején az egyik fa­lubeli a földesurakat, a pápai pálosokat felkereste, hogy rendeljenek helyette mást, mert a falu nincs megelégedve munkájával, a gyerekek pedig félnek tőle. Erre a licenciátus maga ment be Pápára, ott a pálosoknál élt tovább, de a kuruc idők miatt nem találtak helyette mást, amit természetesen kihasználtak az evangélikusok és prédikátort hozattak Dabronyba. 30 Itt is megtörtént tehát, amit Somogyban láttunk: erőteljes felekezetek közötti pozícióharc a lelkipász­tori státusért. 55

Next

/
Thumbnails
Contents