Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Szent szövegek, imádságok, imaalkalma, Szenttisztelet - Marx Mária: Göcseji virrasztók

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. tagszám is fele/duplája a két szövegnek.), vagy: „a menyasszony-éneket a fiatalok sem igen ismerik, mert ennek nehezebb volt a dallama"

20

, vagy „dallamát ismeri", „a vőlegény-ének és a menyasszony-ének dallama ugyanaz, mint Bődében"

21

, stb. A szövegek legapróbb variánsait is szükségesnek tartotta megemlíteni,

22 a dallamoknál ezek iránt nem nagyon érdeklődött. Egy esetben leírja, hogy az adatközlő édesanyja, aki Vasból jött, más dallammal ismerte a „bödei" virrasztóénekeket,

23 de nem kérdezett tovább. Annyi valószínű, hogy a Szentmihályi által vizsgált hat faluban (ezek: Böde, Kávás, Zalaszentgyörgy, Dobronhegy, Teskánd, Hottó) ugyanazokra a dallamokra énekelték a két virrasztóéneket, legfeljebb csekély változtatások eshettek bennük. Hogy aztán ezek a dallamok hogyan, mikor kerültek együvé a szöveggel, azt már nem tudjuk. Szerettem volna utánajárni annak, hogy fennmaradt-e a két virrasztóének Göcsej területén, de ez idáig nem sok eredménnyel. Találkoztam viszont Ozmánbükkben egy 75 éves asszonnyal, Császár Teréziával,

24 aki mindkét éneket ismeri, rá is énekelte diktafonomra. Ez a felvétel eléggé hasonlít ugyan a Szentmihályi-féle kottán szereplőhöz, de mégsem teljesen azonos vele. Az idős asszony nem volt előénekes, a szöveget olvasva emlékezett vissza az ének dallamára. Nővérétől tanulta mindkettőt. Emlékei szerint Zalaszentgyörgyön is hallotta énekelni. Talán Szentgyörgyről került át Ozmánbükkbe. Mivel a falu Zala és Vas megye határán fekszik, és az ottaniak Körmendre jártak vásárba, mert az közelebb esett, mint Zalaegerszeg, további eshetőséget jelenthet az is, hogy esetleg északról került be a két (esetleg több más) virrasztóének a falubeli asszonyok repertoárjába.

25 A vőlegény-ének Bődében négy azonos dallamsorból tevődik össze, amelyek közül a két középső öt hanggal magasabban ismétlődik. Ozmánbükkben csak három sor egyforma, a negyedik nem az alaphangról indul, hanem eggyel feljebb, s így más hangokat érintve tér vissza az alaphangra. A Szentmihályi Imre által gyűjtött „bödei változat" formája: A A5 A5 A; zárlatok: 1-5-5-1; hangterjedelme (ambitusa): 1 — 9; hangneme dúr. Az ozmánbükki változat formája: A A5 A5 Av; zárlatai: 1 -5-5-1 ; hangterjedelme 1 — 9; hangneme dúr. A Lajtha által Fertőszentmiklóson gyűjtött variáns hangterjedelme jóval kisebb, a középső sorok nem kvintről, hanem csak a harmadik, ill. a negyedik hangról indulnak. Az ének összességében mégis változatosabb, ami az ékesítések és hajlítások mellett a bonyolultabb ritmusnak köszönhető.

26 Mindhárom énekre igaz Lajtha megállapítása: „Ujabb dallam, német hatás érződik rajta. Valószínűleg kántor szerzeménye."

27 A menyasszonybúcsúztató fellelt változatai között a legjelentősebb különbség az, hogy míg a Sopron megyében, Pinnyén gyűjtött dallam moll jellegű, felemelt 7. hanggal, addig a Göcsejben gyűjtöttek dúr hangneműek. Lajtha 497