Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Szent szövegek, imádságok, imaalkalma, Szenttisztelet - Marx Mária: Göcseji virrasztók

Népi vollásosság о Kárpát-medencében 6. gyűjtésében sok a pontozott ritmus, írja is róla: „a dallam első sorának ritmusa Kodály Háry Jánosának Intermezzo-jára emlékeztet." Egyébként a dallamot az ú.n. egyházi műdal kategóriába sorolja. Négy sora közül három tökéletesen egyforma, csak a harmadik tér el a többitől.

28 A zalai változatok ritmusa szegényesebb, s bár formájuk és az azonos sorok dallamvezetésc hasonló, harmadik — eltérő — dallamsoruk nemcsak a pinnyeitől, hanem egymástól is lényegesen különbözik. A Szentmihályi Imre kottáján szereplő változat formája: А А В Av; zárlatok: 3-3-2-1-; hangterjedelme: VII — 6; hangneme dúr. Az ozmánbükki variáns formája А А В Av; záróhangjai: 3-3-2-1; hangterjedelme: V — 6; hangneme dúr. A bödei lejegyzés harmadik sora — nem biztos, hogy tudatosan — azonos az „Istengyermek, kit irgalmad ..." kezdetű karácsonyi népének kezdősorával. Látható, hogy míg a szövegek egyezése a Sopron megyében gyűjtöttekkel majdnem teljes, a dallamok elég sok ponton eltérnek egymástól. Ez természetesnek látszik, hiszen előbbieket írott formában, utóbbiakat hallás után adták át egymásnak az előcnekesek. Azt hiszem, mégsem arról van szó, hogy a zalai asszonyok egyszerűen egy másik dallamra húzták volna rá a Bagó Mártonnál kiadott, és a búcsúi vagy vásári ponyváról beszerzett szöveget. Valami hasonlóság ugyanis mindkét ének variánsaiban felfedezhető. Nekem úgy tűnik, hogy leginkább a „bödei" virrasztók egyszerűsödtek, „romlottak" az idők folyamán. Mindkét virrasztóéneket fiatal, még nem házas halott ravatalánál kellett énekelni, az adatközlők ebben teljesen azonosan vélekedtek. Az alsó korhatár tekintetében azonban már különbözött a véleményük. A többség az elsőáldozás után tartotta csak megfelelőnek, voltak azonban olyanok is, akik kisgyermek, sőt csecsemő koporsója mellett is hallották énekelni.

29 Az énekesek és a virrasztók korábban mindkét nemből és valamennyi korosztályból származtak, az idők folyamán azonban, mint minden más vallási cselekmény során, elsősorban a nők és az idősebbek kerültek túlsúlyba. Az adatközlők azt is elmondták, hogy a két este tartott virrasztás alkalmával minden éneket és a könyvekből olvasott imádságot csak egyszer mondtak végig. Senki nem volt, aki az összes versszakot fejből tudta volna, legföljebb az első néhány szakaszt, ezért kellettek a zsoltáros könyvek és a kézzel írt másolatok. Különösen igaz ez a vőlegény- és menyasszony-énekre, hiszen fiatal halott az egészségügyi és higiéniai viszonyok javulásával egyre ritkábban volt a faluban. Szentmihályi gyűjtésekor az énekesek már 4—6 éve nem énekelték a két virrasztóéneket. Bár a XVIII. század óta rendszeresen hirdettek ki a falvakban rendeleteket, amelyek tiltották a haldokló és a halott melletti közös virrasztást, majd a templomban való ravatalozást is, és minden igyekezettel azon voltak, hogy a halot498